A tikkasztó hőségben percenként sóhajt fel az ember: „Bárcsak valahol máshol lehetnék!” Ha ez ilyen egyszerű lenne, valószínűleg a kánikula idejére kiürülnének a nagyvárosok, a Déli-sarkon viszont meglepve kocogtatnánk a fogunkat a rettentő hidegben.
Sokan ez idő tájt elvánszorognak a legelső strandra, ahol lehuppannak a fűbe – ilyenkor igazán kapóra jöhet egy olyan könyv, ami megadja az egzotikus utazás élményét anélkül, hogy ki kéne tennünk a lábunkat az országból. Az antik világ kora óta virágzó műfaj, az útirajz a mai napig sok élménnyel gazdagítja az arra érzékeny olvasókat. Mennyivel egyszerűbb csak lapozgatni, és elhagyni az utazással járó sok nyűgöt, a csomagokat, a repülést, az ismeretlen helyeken való botorkálást…
Emellett azonban nehéz műfaj is az útleírás, kell hozzá egy sajátos hang, egy jó megfigyelő és egy, a világra nyitott személyiség – mindez egy személyben. Mások élményei ugyanis csak akkor adhatnak örömöt, ha van bennük valami különleges, a saját életünktől, értékrendünktől, szemléletmódunktól elütő íz. Talán ez sikerült Hegyi Gyulának legújabb könyvében olyan jól. Az út vége Timbuktu – ez a kötet címe, mire azonban valóban eljutunk Tim buktuig, nem egy, de rengeteg utazást végigélünk. Hegyi szórakoztatva, de azért gondolkodtatva is mesél, olyan helyeket mutat meg, ahová egyáltalán nem biztos, hogy valaha el tudnánk jutni, már ha egyáltalán akarnánk. Irán, Mongólia, az egykori Jugoszlávia – idegen, mára letűnt korok kultúrái és napjaink izgalmas helyszínei váltogatják egymást, néha talán túl lassú ütemben. A szerző szeret elmélkedni, olyan történelmi eseményeknél elidőzni, amelyek magyarázata időnként meglehetősen szubjektív szempontok szerint alakul – ezek az eszmefuttatások mégsem teszik tolakodóan egysíkúvá a szövegeket, csak éppen egy kicsit vontatottá. Ám amikor már épp belefásulnánk a politikai, vallási, társadalmi összefüggések elemzésébe, akkor villan fel egy borzongató novella, ami műfajában talán nem épp a legjobb, de ebben a szövegkörnyezetben üdítő színfoltként hat.
Nyári olvasmánynak mindenképpen kitűnő választás Hegyi Gyula könyve, hiszen egyedi tájakon járhatunk egy tájékozott, művelt és szórakoztató (kissé talán szószátyár) idegenvezetővel, aki mindvégig képes fenntartani a figyelmünket. S mindezt úgy, hogy fel sem kell állnunk a fotelből.
(Hegyi Gyula: Az út vége Timbuktu. Budapest, Urbis Könyvkiadó, 2012. 206 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!