Szelfibotcsinálta celebek

Tizenöt évvel az első rész után a divatvilágról valaha készült legjobb szatíra még mindig szexisen túlpörgetett, oltárian kaotikus és szenzációsan szórakoztató. Egy ember van Hollywoodban, akinél a popsztároktól a celebtudósokon át a divatmogulokig mindenki kilincsel, csak hogy egy icipici szerepet kapjon a filmjében: Ben Stiller, aki úgy karikírozza a sekélyességet, a nárcisztikus önimádatot és a népszerűség- hajhászást, hogy ennek legnagyobb mesterei önmagukat alakítva asszisztálnak hozzá. Ettől egy hatalmas dupla fenekű poén a film, mely még túl is mutat önmagán, már nem csupán a divat bizarr túlkapásait, hanem a közösségi média egoturbózó álszentségét is karikírozva.

Ismeretlen tettesek sorozatban kinyírnak egy tucat hírességet, akik mind egy utolsó szelfivel üzenik, hogy a világtól immár elvonultan élő Zoolander (Stiller) személye köztük a kapocs – ezért csábítja vissza őt és legjobb barátját, Hanselt (Owen Wilson) a kifutókra a divatrendőrség dögös ügynöke (Penélope Cruz). Nem is oly szürreális feltételezés, hogy a sztárok még vérbe fagyva, az utolsó leheletükkel is a saját oldalukra posztoljanak, bár, egyszer még lehet postmortem szelfi funkció is a telefonunkon. Később Zoolander is csaknem szelfiáldozat lesz, mikor egy szelfibottal fényképezkedik – ami a digitális énkultusz legkifejezőbb jelképe, mivel így akkor is magunkat fotózhatjuk, ha épp mást is megkérhetnénk erre.

Még röhögünk a remek gegeken, bár valójában morbid, ahogy egyre nő a szakadék az ember virtuális és valós személyisége között, egyre több emiatt a testképzavaros és a szelfifüggő. Zoolander figurájában sűrítve van mindenkinek a nárcisztikus énje, a vágy, hogy magunkat szebbnek, jobbnak, tökéletesnek mutassuk, hiszen a virtuális világban mindenki celeb és mindenki a saját sztárszerepét alakítja, még ha nekünk nem is mindig tapsol a közönség.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!