Szelídülő szerepek - Kovács Patrícia újra a színpadon

– Múlt vasárnap az M1-en az Idegenek című kisjátékfilmben a „végzet asszonyaként” láthattuk. Hogyan készült az átváltozóművész szerepre?

– Három hónapos terhesen forgattam, gyakran voltam rosszul, hamar kifáradtam, jobban kellett koncentrálnom, s az átváltozásokkor órákig tartott a smink, a paróka-, a ruhaátállás.

– Kislánya, Hanna Lujza (Majszi) születése előtt úgy tervezte, több évig szabadságon lesz. Fél évvel a szülés után újra a színpadon van.

– Az ember változik ugyebár. A Kramer kontra Kramerben és a Francia rúdugrásban játszom, ez havi három-négy estét jelent. Azt hiszem, ennyi belefér. Kikapcsolódás, amikor színpadon lehetek.

– Mit tanult Majszitól?

– Türelmet, a részletekben való elmélyülést. Egyik nap fél óráig nézte az ujjaimat, vizsgálta, szorongatta, csócsálta. A próbákon majd eszembe jut, milyen koncentrációval tud egyetlen dologra figyelni. Sokat lazultam is mellette, ma már nem érdekel, ha úgy fekszem le, hogy tele a mosogató. Vele van dolgom a világban, ez pedig védelmet, nyugalmat ad, és megerősít.

– Úgy tűnik, kifejezetten konszolidált életet él, pedig úgy „járja”, kamaszként nagy lázadó volt.

– A Rózsadombra születtem, menekültem a „hát neked könnyű” mondatok elől, senki nem tudta, hogy nem volt meseszép a négy fal közötti életünk. Nem akartam beszélni a családi problémáimról, inkább kitaláltam egy másik életet. Az Új Színház színészképzőjébe jártam a főiskola előtt, az ottani társaknak köszönhetem, hogy meggyógyultam, pszichológust kerestek és újjászülettem. Ha olyan közösségbe kerülök, amelyik nem hisz bennem, csak a „meséimmel” azonosít, akkor most biztosan nem beszélgetünk.

– És a mai Újszínházba…

– …a lábamat be nem tenném.

– A Vígszínházhoz viszont kötődik, pedig 2010-ben szabadúszó lett. Nem bánta meg?

– Nem, bár nagyon hiányzik a Víg társulata. Több helyre hívtak vendégnek, és ez nem volt összeegyeztethető a Víg működésével. Szerettem ott játszani, de sok izgalmasat csináltam azóta. Nézőként többször is visszamentem, kíváncsi vagyok az ottani kollégáimra.

– Nyáron is folytatódik az Alkal/Máté Színésztrupp hagyománya, és összejön egy darab erejéig Máté Gábor 2003-ban végzett osztálya?

– A Jurányiban lesz néhány előadás augusztusban. Ezúttal Gál Kristóf osztálytársunkról, aki egy rendőrfőkapitányt játszott, és annyira megtetszett neki a nyomozósdi, hogy elvégezte a rendőrtisztit, s most a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Ő is játszik.

– Mennyire követik férjével (Gusztos Péter, egykori SZDSZ-es országgyűlési képviselő) a napi politikai eseményeket?

– Követjük, de nem veszünk részt benne. Nemrég forgattam egy társadalmi célú reklámfilmet, amely az európai uniós szavazásra buzdít. Szerintem állampolgári kötelesség elmenni szavazni. De ennél többet nem foglalkozom a politikával. Sokkal fontosabb a SUHANJ! Alapítvány, amit Péterrel alapítottunk azért, hogy megosszuk a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társainkkal. Ez politikamentes közösség, ahol mindenki tudja, mit jelent egy maratont lefutni vagy önkéntesként segíteni.

– Nagy állatbarát és környezettudatos ember hírében áll. Honnan az elhivatottság?

– Nem tudom elképzelni, hogy máshogy legyen. Például csak mélyalmos tojást veszek, nem eszem húst, nem hordok szőrmét, nem használok olyan szereket, amelyek állatkísérletek alapján készültek. Mindig volt, van és lesz kutyám. Mostanában a 10 és fél éves kutyámmal, Károllyal van egy kis lelkiismeret-furdalásom, mert kevesebbet tudok törődni vele. Kiütötte nála a biztosítékot, amikor október végén hazaállítottam egy „üvöltő csomaggal”, hogy öregségére megváltoztattam az életét, de remélem, hamar megbékél a helyzettel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!