Ha valaha megkérdeznék tőlünk, melyik világváros szemetét nem akarjuk behatóbban megismerni, Moszkvát simán válaszolhatjuk. A középkorig persze máshol is az utcára borogatták az ürüléket, a háztartási hulladékot és a tetemeket. Nagy Péter cárnak úgy sikerült felvirágoztatni a hírhedten bűzös várost, hogy jó magas bérért szeméthordókat alkalmazott, akik a városfalig elvitték, és ott átdobták mindazt, ami addig az utcán rohadt. Később ezekre a szemétgyűrűkre épült a koncentrikusan terjeszkedő város, minden új negyed az előző generációk hulladékára.
A kanadai ismeretterjesztő sorozatból, úgy tűnik, mintha a moszkvaiaknak „a génjeiben” fennmaradt volna ez az ősi, úrhatnám szemetelés, amin a szovjet idők nem túl környezetbarát szemlélete, ellenben már jóval több káros és vegyi anyagot tartalmazó szemete rontotta a legtöbbet. Csakhogy az igazi kataklizmát a Szovjetunió felbomlása után maradt hidegháborús és nukleáris szemét, majd „a kapitalizmus mérgező hulladéka” okozta. Jelenleg is észbontó állapotok uralkodnak,
a szemétmaffia az évi 5,5 millió tonnányi hulladékot illegálisan a közterületekre, családi házak, iskolák mellé borítja,
és ez ott füstölög és mérgezi a vizet, a talajt és a levegőt, míg rá nem épül egy újabb lakótelep.
A szelektív szemétgyűjtésnek nincs kultúrája, mert „a moszkvaiaktól nem elvárható, hogy kézzel, maguk válogassák a szemetüket” – halljuk az illetékeseket, noha valószínűleg csak túl sok az ellenérdekelt abban, hogy az európai emberek többségéhez hasonlóan ők is több kukát használjanak.
Mindeközben hihetetlenül fontos feladatot is ellátnak: ők „a világegyetem kukásai”, akik az egész emberiség öttonnányi, Föld körül keringő űrszemetét figyelik és ártalmatlanítják, és ők találták fel az űrvécét, melynek működés közbeni bemutatása legalább pár vicces percet okoz az addigra már a képektől is ájulásközelben émelygő nézőknek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!