Bánfalvi Esztert a társadalmi klíma jobban nyomasztja, mint a saját jövője. A Nemzetiben, amelynek emblematikus darabjaiban játszott, nem maradhatott – ahhoz túl független és szabad. Most éppen az István, a király bemutatóra készül, mint Koppány egyik felesége. A karizmatikus fiatal színésznővel a szerepek világformáló erejéről beszélgettünk.
– Szűz szemmel állt hozzá az István, a királyhoz vagy befolyásolta az eredeti előadás?
– Van egy csomó barátom, akik kifejezetten azon nőttek fel. Nekem valahogy kimaradt. Én a húgommal a Hairre tomboltam. Az internetről bányásztam elő hangzóanyagokat, képeket, videókat a felkészüléshez.
– Koppány feleségeként mi a dolga a színpadon?
– Hivatalosan a második felvonás elején van egy dala a három „nyanyának”, ahogy Robi nevezi a próbán Koppány három feleségét. De mi sokkal többször megjelenünk. A három feleség nem egyszerűen csak egy közkedvelt dalbetétet ad elő, hanem szerves része a családnak, a társadalomnak, az eseményeknek. Jelen vannak, véleményük van. Elképesztően nagy segítséget kaptunk a táncok betanításában Vári Berci együttesétől, a Varidance-től. Remek a csapat, izgalmas előadás lesz. Nagy kihívás akkora térben dolgozni, mint a Szegedi Szabadtéri Színpad vagy a Sportaréna. Az István, a király egész világa modern, jelen idejű történet. A most élő emberekről szól, a kettészakítottságról.
– 2008-ban Alföldi szerződtette a Nemzetibe. Nemrég úgy volt, hogy csatlakozik ahhoz a maroknyi csapathoz, aki vele tart, ha másik színházat kap. Végül szabadúszó lett. Nehéz döntés volt?
– A saját döntésem volt. Megbeszéltem az új igazgatóval: minden tiszteletem, hogy ő letette a voksát egy értékrend mellett, de én nem tudok ehhez csatlakozni. Felálltam, és a semmibe ugrottam bele. Nem vagyok celeb színész, ami munkák szempontjából nehéz. De szabadság iránti vágy és kíváncsiság van bennem. Érdekel ez a másfajta létezés. Lélekben rendben vagyok. Azzal már egyáltalán nem vagyok rendben, ami a szakmámban vagy az országban történik.
– Mind a kőszínházi, mind a független létet ismeri. A végzős osztályukkal megalapították a HOPPart társulatot, ami azóta is működik…
– Már nem dolgozom velük, amióta annyira elfoglaltak voltunk a Nemzetiben, hogy akadályoztuk azt, hogy a darabok normál előadásszámban menjenek. De abszolút izgat a független szféra, nyitott vagyok arra is. Az a lényeg, hogy igazi feladatok, számomra értékes ügyek találjanak meg.
– Alföldi mellett Mohácsi Jánoshoz szintén szoros alkotói kapcsolat fűzi.
– Idén két előadásban is dolgoztam vele, A Dohány utcai seriffben és A velencei kalmárban. Boldog voltam, amikor felhívott, hogy Szombathelyen Caragialét rendez, a Zűrzavaros éjszakát, amiben számít rám.
– A Dohány utcai seriff színészei alkotóként is részt vesznek az előadásban vendégszövegekkel. Hogyan került sor arra, hogy meginterjúvolja a nagymamája holokauszt-túlélő barátnőjét?
– A nagymamám már nem élt, amikor másfél éve véletlenül találkoztam Ági nénivel. Akkoriban derült ki, hogy csinálni fogjuk A Dohány utcai seriffet. Addig nem beszélt senkinek a történetről, mert azt gondolta nem átadható. Nekem és ennek a kezdeményezésnek bizalmat szavazott. Nem volt kérdéses, hogy Mohácsi milyen mélységes tisztelettel, empátiával viseltetik majd a szöveg iránt. Nehéz pillanat volt, amikor Ági néni eljött megnézni az előadást. Elvesszük a nézőktől a fényt, csak hang van. Mindenkinek a belső mozija működik. Méltónak találta az előadásunkat. Óriási dolog! Az a lényeg, hogy minél több fiatalhoz jusson el. Muszáj mélyebben és őszintén foglalkozni a közös múltunkkal. És ez nem csak zsidóság kérdése. Ahhoz, hogy kulturált emberek módján tudjunk létezni ebben az országban, muszáj szembesülni a hibáinkkal, a tévedéseinkkel.
– A szembesülés miatt rajongtak sokan vagy fordultak el Alföldi Nemzetijétől…
– A szembesülés lételemem. Klasszikusokon, kortársakon, magyarokon, külföldieken, mindenféle formán keresztül. Ezért is vagyok nyitott a függetlenekre. Ha arról beszélsz, ami az ember, az tök jó. Álságos, szépelgő történetek nem izgatnak.
– Johanna címszerepe, A velencei kalmár Jessicája, a Mephisto Julietteje – három olyan markáns alakítása volt zsinórban a Nemzetiben, ami a társadalmi diszkrimináció áldozatairól szól. Különösen Johanna lehetett fontos állomás.
– Johannának nem azért örültem, mert eljátszhatok egy híres szerepet. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet. Nagy küzdelem volt, hogy átadjam azt, amit képvisel, gondol. Ritkák ma a Johannák. Ennek a csajnak nincsenek mögöttes érdekei, mint sokunknak manapság… Egy egyszerű parasztlány „nagy pofával”, számára nincsenek titulusok meg hierarchia. Szerencsés vagyok, mert eddig sokféle nőt játszhattam, voltam mesztic, zsidó, szent, királynő, felmosórongy. Ha valamit élvezek a színházban, az ez. Nem érdekel, hogy szép vagyok-e a színpadon, csak az, hogy milyen emberrel találkozom a szerepen keresztül.
– Gyakran mondja, hogy hétköznapi élethelyzetekről szól a színészet. Ezek megtapasztalása céljából vállalta el a legváltozatosabb munkákat – családsegítő, szociális munkás, felszolgáló, mielőtt ötödik próbálkozásra felvették a Színművészetire?
– Valószínűleg így vagyok beprogramozva. Kíváncsi vagyok. Az egy ilyen korszak volt.
– Amolyan kísérleti osztályba került Ascher–Novák-növendékként.
– Mi voltunk az első zenés osztály, a prototípus. Selmeczi György kitalálta, hogy két-három hónapos zenei stúdiumokat tart nekünk. A lényeg az, hogy nem választható külön a színház meg a zene, mint ahogy a mozgás sem. Kell, hogy legyen mögötte közlés, mert különben az ember egy végrehajtó személyzet. Ha valakinek gyönyörű hangja van, de nincs mögötte gondolata, megette a fene.
– Még messze a visszatekintés, de az bizonyos, hogy kifogott öt rendhagyó, intenzív évet a Nemzeti történetéből.
– Most, amikor egy gombnyomással kielégíthető bármilyen vizuális inger, az emberek elkezdtek vadul színházba járni. Hosszú órákat álltak sorba nyolcvanévesek, a fél nyugdíjukat a jegypénztárban hagyva, meg iszonyú sok fiatal! Ilyenkor azt érzem: győztünk. És ezt soha senki nem veheti el.
NÉVJEGY:
Bánfalvi Eszter 34 éves lesz szeptember 11-én
❙ gimnazistaként egy évet az Egyesült Államokban töltött, a Columbus Unified High School növendékeként
❙ 4 évig karatézott, 2 évig rúdugrott, 3 évig atletizált, 2 évig kosárlabdázott, 4 évig csellózott
❙ szeret motorozni
❙ pultoslányként is dolgozott, mielőtt Alföldi a Nemzetibe hívta
❙ a taxislány főszerepét kapta Török Ferenc új filmjében, ami nyár végétől forog
❙ legközelebb az István, a király 30 éves jubileumi előadásában láthatjuk a Szegedi Szabadtéri Játékokon (augusztus 17., 18., 20.), illetve a Papp László Sportarénában (augusztus 30., 31.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!