Talán nem túlzás állítani, hogy minden magyar könyvespolcon sorakozik néhány Szilvási Lajos-kötet. Ám az egyik legolvasottabb magyar író most megjelent regényét még a gyűjtők sem ismerhetik.
A Gazda évtizedeken át pihent kéziratban, míg egy Szilvási-rajongó, Kocsis József meg nem találta a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hagyatékban. Nem ez az első ilyen eset, hiszen az 1996-ban elhunyt Szilvási Lajos történelmi regényciklusa, a Jegenye-sorozat egyik befejezetlen darabja is évtizeden át pihent dolgozószobája íróasztalán. Részben letisztázva, részben legépelve, részben csak kéziratban. Az író özvegye porolta le a dossziét, s a rendrakás eredménye A vincellér sikere lett néhány évvel ezelőtt.
A Szilvási-rajongók általában az Albérlet a Síp utcában 1964-es első kiadásától A néma megjelenéséig, vagyis a nyolcvanas évek közepéig tartó második regényírói ciklus darabjait, az úgynevezett „mai tárgyú” könyveket emlegetik. Míg az antifasiszta ellenállás történetét feldolgozó, kis példányszámban kiadott, korai műveket inkább csak a gyűjtők keresik.
A nyolcvanas években megcsömörlött Szilvási az akkor „fennálló rendszert” már javíthatatlannak ítélte, ezért hozzálátott egy történelmi tablóhoz. Eddig úgy tudtuk, hogy a Kiegyezés korától az általa csak „gatyaváltásnak” nevezett rendszerváltásig ívelő családtörténetből csupán az író életében megjelent három rész (A bojnyik, A jackman, A kísértet) és a halála után megtalált negyedik töredék (A vincellér) készült el.
Nos, a most fellelt regény kötheti össze Szilvási két írói korszakát, amennyiben a nyolcvanas évek elején játszódik, tehát még „mai tárgyú” kötet, egyúttal már a későbbi történelmi tabló, vagyis a Jegenye- ciklus utolsó vagy egyik utolsó darabjának váza. Szilvásitól akkor még szokatlanul részletes visszatekintéssel a kortárs szereplők őseire.
(Alinea Kiadó, 2016. 272 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!