„Óvakodj a szép nőktől, mert minden az ölükbe hullik. A szép nők gonoszak, mert sosem kell igyekezniük” – hogy egy amerikai punkdalt idézzek Guillermo Del Toro legújabb, gótikus horrorja kapcsán. Különösen óvakodjunk a szép nőktől baltával és szúró-vágó eszközökkel a kezükben, ha még a legszelídebb fegyverük a méreg.

 
Bíborhegy - Forrás: UIP-Dunafilm

A Mia Wasikowska és Jessica Chastain által megformált, gyönyörű és veszedelmes hősnők utolsó vérig tartó párbajában a férfiak csak áldozatok, legfeljebb eszközök. Előbbi hiába lenne tehetséges írónő, utóbbi pedig kivételes zongoraművész, a viktoriánus kor nem ad nekik lehetőséget sem az önmegvalósításra, így energiáikat legfeljebb a szerelemféltésre és riválisaik gyilkolására fordíthatják, miközben a férfiakban várnak hősies megmentőjükre.

De sem az álmodozó tekintetű, gyönge gerincű angol arisztokratát alakító Tom Hiddleston, sem a talpig tisztességes és megtéveszthetetlen szimatú hobbidetektív orvost játszó Charlie Hunnam nem tud felnőni hozzájuk. Csupán mellékszereplők lesznek, akárcsak a Bíborhegy kastélyának folyosóin bolyongó szellemek.

Del Toro forgatókönyve magának emelt korlátokat a műfaji hűséggel, de míg a látványban sokszor túl tudott lépni a kliséken, a történet minden tekintetben megfelelt ezeknek, és nem lett olyan lebilincselő, sem olyan horrorisztikus, mint a kiváló író-rendező korábbi alkotásai. A puszta szépség felszínes hullámain ringat bennünket, gyönyörűen berendezett jelenetei művészi illusztrációk egy kísértetekkel és brutalitással kiszínezett, romantikus lányregényben, mintha hősnőihez hasonlóan neki sem kellene igyekeznie. Igazi feszültség és tét híján filmje éppúgy elveszti borzongató auráját, ahogy egy idő után már nem ijedünk meg a kastély rejtekeiből kipottyanó csontvázaktól és a feltrancsírozott próbababákból barkácsolt szellemektől sem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!