Két dokumentumfilmmel is emlékezett a közmédia a szeptember 11-i tragédiára.
Az m1-en az évforduló után egy nappal vetített „Szeptember 11: A katasztrófa után” valójában a Discovery Channel hatásvadász, giccses, bár látványos produkciója. Sok szépen sminkelt riportalany adta elő benne saját verzióját, az egyik túlélőt ráadásul „911-szörfösnek” keresztelték, mivel egy lépcsődarabba kapaszkodva 22 emeletet zuhant, mikor összedőlt az egyik torony. Ezt statisztákkal újra el is játszatták – legkésőbb ekkor gyanút foghattunk, hogy nem dokumentumfilmet, hanem doku-szappanoperát látunk.
A Duna Tv-n az évforduló napján sugárzott „9/11 – A terror napja” ezzel szemben komoly, alapos, igazi tényfeltáró dokumentumfilm volt, számos archív bejátszással, összeesküvés-elméletek nélkül. Hátborzongatóan hiteles benyomást keltett. Nem tettek mást, mint időrendben végigmentek az eseményeken, egymás mellé helyezve a párhuzamos történéseket, kiegészítve a 9/11 vizsgálóbizottság nyilvános meghallgatásaival, személyes beszámolókkal, családi tragédiákkal és csodálatos megmenekülésekkel. Egyetlen hívság volt csak benne: a két Oscar-díjas narrátor, Kevin Costner és Hilary Swank.
„Miért van az, hogy 2001. szeptember 11. a történelem egyik legjobban dokumentált eseménye, mégsem tudjuk róla a teljes igazságot?” – hallottuk a film legelején. Ugyanezt a kérdést most, a tragédia után tizenegy évvel is feltehetjük. Hiszen a mai napig vannak titkosított feljegyzések, nem csak a Bush-kormány, a Clinton-vezetés is sáros, de visszamehetünk egészen az afganisztáni háborúig, amikor az amerikaiak kistafírozták a tálibokat a szovjetek ellenében.
Részleteket mutattak egy ősrégi interjúból, melyben bin Laden (aki akkor még szóba állt a CNN-nel) kifejtette, milyen támadásokat tervez. Persze senki se vette komolyan, ahogy egy afgán sárkunyhóból köpköd, utóbb mégis mindenkinek ő jutott először eszébe. Clintonéknak lett volna alkalmuk likvidálni, de elszúrták, aztán meg már nem az ő bajuk volt. Az viszont nem csak Bush felelőssége, hogy a mentésre kiérkezők között nem létezett kommunikáció, holott talán sokan élnének a több mint 300 tűzoltó közül, ha a rendőrség megosztja velük, hogy helikopterük úgy látta a magasból, a torony mindjárt összedől. A parti őrség részéről is fatális hiba volt visszaküldeni a dolgozókat az irodákba, miközben az épület lángolt. A szövetségi légi irányítás sem Bush alatt vált birkák gyülekezetévé, akik órákkal később is azt a gépet keresték, amely rég az északi toronyba csapódott. Szeptember 11. előtt az nem vitt fel bombát vagy fegyvert egy repülőre, aki nem akart. A géprablókról készült reptéri felvételeken üvölt a fémdetektor, mégis továbbengedték őket.
Csak álmélkodik a néző, milyen volt a világ azelőtt. Ha egyetlen dolog is másképp történik, vajon elkerülhető lett volna a katasztrófa? A hozzátartozóknak talán ezt a legnehezebb feldolgozni. Amellett, hogy a mai napig harcolhatnak a 9/11 bizottság által javasolt 41 konkrét biztonsági intézkedés bevezetéséért, hogy többé elő ne fordulhasson ilyesmi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!