Kevesen tudják, hogy a szerelemlakatokkal foglalkozó szakportálok többsége a pécsit tartja a világmozgalom legősibb helyének. Ott a nyolcvanas években jelentek meg az első zárak, az akkor még funkció nélküli, egy épületsarkot indokolatlanul védő kerítés rácsain. Európa más országaiban csak a kétezres évek elején tűntek fel a cukiságok. Nem is csoda, hogy a legnagyobb eljegyzési honlapok egyöntetűen a világ tíz legfontosabb lakatos szenthelyei közt tartják számon a mediterrán magyar városka zarándokpontját.

A hagyomány eredetét egyébként a mai napig homály fedi, bár három grazi egyetemista megpróbálta kibogozni a rejtélyt, s az eredményeket egy tanulmányban publikálták. Túl sok újat nem sikerült megtudniuk, írásuk egyik tételmondata, hogy a lakat és a kulcs a kötődést szimbolizálják, ha pedig ezt egy hídon helyezik el, akkor az a két világ összekötésének a jelképe. A köztudatban élő legendák szerint azonban a hagyomány kínai eredetű: aki lakatol, annak szerelme örökké tart. Hogy az életfogytig tartó érzelem a párnak később megnyugvást vagy épp bosszúságot hoz, arról nem szól a fáma. Kínai történetekről nemigen tudunk, ám a legenda szerint Szerbiában már a második világháború előtt lakat került a Most Ljubavi nevű hídra. Ezt annak a Nada nevű nőnek az emlékére akasztották fel a helyiek, aki egy Relja nevű szerb tiszttel esett szerelembe. A fiatalok eljegyezték egymást, de a férfi a háború alatt Görögországba került, ahol menthetetlenül beleszeretett egy korfui nőbe, emiatt jegyességét is felbontotta a rá otthon váró nővel. Nada belehalt a szerelmi bánatba. A helyi asszonyok, saját szerelmüket féltve, párjuk és saját nevüket a lakatokra vésve kezdték el feltenni azokat a hídra, ami Nada és Rejla állandó találkahelye volt. A szomorú történet ellenére – vagy éppen azért – töretlen sikere van a záras helyeknek az egész világon. Moszkva egyik hídján fürtökben lógnak már a lakatfák színesfém lakói, Párizsban a Szajna felett ívelő híd összes rését kitöltik az apró biztonsági eszközök.

A divatra a kulcsmásoló szalonok is reagáltak, a leghíresebb lakatosvárosokban személyre szabott zárakat lehet vásárolni. A kevésbé romantikus, vagy éppen frissen csalódott városvezetők azonban ki nem állhatják a lakatokat. „Ez nem fiatalos divat, hanem várospusztító ostobaság!” felkiáltással Velence munkaügyi tanácsosa saját kezével kezdte el szétvagdosni a gondolák városának egyik hídját díszítő elemeket. Az önkormányzat ráadásul ötven eurós bírsággal is bünteti azt a párt, akit lakatelhelyezésen kap rajta. Hasonló a helyzet Bonnban is: a Kennedy hídra már akkor elkezdték felaggatni a szerelemzálogokat, amikor még el sem készült az átjáró. Veronában Júlia házának kapuját sem kímélik, az odaakasztott kellékektől bizonyos időközönként megszabadítják a bejáratot, a lakatokat pedig elteszik. Hogy ki őrzi a szerelmes ereklyéket, azt rejtély övezi.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!