Az eddigi legjobb dokureality a Zsaruk, csaknem hibátlanul játszó amatőr(?) színészekkel, csavaros sztorikkal, és bár bűnügyi történeteket mutatnak be, nincs indokolatlan durvaság, üvöltözés, káromkodás, vérfertőzés, sem elcserélt gyerekek.
Elmenne akár egy Cobra 11-hez hasonló bűnügyi sorozatnak is, annyira élvezhető – már ha valaki nem kap azonnal rángógörcsöt a műfajtól, melyben félprofi előadók, rosszabb esetben csőbéna statiszták próbálnak valószerűen bemutatni meg nem történt eseményeket.
Bár nem viselnek egyenruhát, a rendőrnyomozók meglepően szexisek: jóképűek, borostásak, izmosak, feszül rajtuk a szűk póló, akár a Hugo Boss-modelleken.
A rendőrnők is határozottak, kemények és dögösek, mint Ripley hadnagy vagy Lara Croft. De vajon miféle random hülyenév-generátorral állították elő az olyanokat, mint Sőtér Ancsa, Szirány Zsolt, Bencze-Sas Kata vagy Abed-Kovács Melissa?
Kötelező hatáselem a baljós hangú narrátor, akinek gyakran somolygunk drámai megjegyzésein, úgymint „bár hatalmába kerítette a rettegés, a rejtély nem hagyja nyugodni”. Az is komikusnak hat, mikor egy szereplő belemondja a kamerába az érzéseit, mintha csak velünk beszélgetne bizalmasan, és közben a gyengébbek kedvéért kiírják alá idézőjelben, hogy „Jaj, istenem, de félek!”.
A forgatókönyv is igényesebb, mint az eddig látottak. Jól felépítik a cselekményt, ügyesen adagolják nyomozás közben az infókat, és gyorsan pörögnek az események, fenntartva az érdeklődésünket.
Elég természetesnek hatnak a párbeszédek, a helyzetek, noha időnként a rendőrök olyan fura dolgokra hivatkoznak, mint „az FBI-tól kapott, terrorizmusról és gerilla-hadviselésről szóló tanulmány”. Mintha nem is Magyarországon lennénk, céltudatosan, hatékonyan nyomoznak, bárkiről bármit kiderítenek a netről, megérzik a mellébeszélést, olykor hősködnek, és bár döntik magukba a kávét, nem szúrja a szemüket a kiskanál.
(ZSARUK, TV2,
HÉTKÖZNAPONKÉNT)
Az írók a legkomolyabban vették a feszültségkeltés feladatát, helyenként azért egy csipetnyi „rendőrhumort” is becsempésztek, például mikor Szirány hadnagy bevetés közben kénytelen megvárni az erősítést, és ekképp nyugtatja magát: „a jelszó szolgálunk és védünk, nem pedig szolgálunk és támadunk!”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
