Múlt héten jogerőssé vált a Fővárosi Törvényszék ítélete, amely egy 42 éves férfit, aki a Milla 2011. október 23-i tüntetésen egy héber feliratú táblán tagadta a holokauszt megtörténtét, másfél év – három év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetéssel sújtotta.
Az illető a nemzetiszocialista rendszerek bűnei nyilvános tagadásának bűntettét, azaz a holokauszt tagadását követte el. A nemzetiszocialista rendszer által elkövetett népirtások, a holokauszt tagadását 2010 februárjában nyilvánította bűntetté az Országgyűlés. (Három hónappal később bűncselekménynek minősítette a kommunista éra emberiség elleni bűntetteinek tagadását is).
Hazánkban ez volt az első ilyen témájú per, amely azért is érdekes, mert a bíróság a férfit arra kötelezte, hogy látogasson el legalább háromszor a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, és az ott látottakat írásban foglalja össze. De választhatja az auschwitzi emlékhelyet vagy a jeruzsálemi Jad Vasemet is, amelyek felkeresése után szintén írásos beszámolót kell adnia. Egyébként a vádlott és védője indítványozta, hogy a bíró függessze fel a pert, és vizsgáltassa meg, nem ellentétes-e az Alaptörvénnyel a holokauszttagadás bűnténnyé nyilvánítása.
Pécsi Tibor, a Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont oktatási programok vezetője állítja: eddig semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak a férfi érkezéséről, nem kérték fel őket, hogy foglalkozzanak a látogatóval. „Átgondolatlan a döntés, ilyen formában nem sok értelme van. Ha szólnának, mikor érkezik az illető, felvilágosítást és kérdéseire választ is tudnánk adni, az biztosan többet érne” – magyarázza a szakértő, aki szerint nem mindegy, hogy valaki tudatlanságból vagy meggyőződésből vall antiszemita nézeteket.
Az egykori és a mostani Nemzeti Alaptanterv és a Kerettanterv is előírja a holokauszt tanítását a középiskolásoknak, érettségi témakör is. Pécsi szerint ma sokkal több és objektívebb lehetőség áll a tanárok rendelkezésére, mint tíz-húsz éve: számos magyar és nemzetközi továbbképzés, civil szervezet, honlap foglalkozik a témával. A Páva utcai központba gyakran érkeznek diákcsoportok, az ott dolgozók fel vannak készítve az esetleges ízetlen tréfákra. „Volt olyan csoport, ahol a másfél óra első felében csak becsmérlő, cikiző mondatok hallatszódtak, de később a legvehemensebbek is megrendülten hallgatták az előadásokat. A legtöbb kérdés a szereplőkkel kapcsolatos: kinek milyen választási, döntési lehetősége volt. Külön foglalkozunk az embermentőkkel, illetve a némán együttműködőkkel is” – mondja Pécsi Tibor. Sokan a konkrét számokat akarják tudni: európai viszonylatban hatmillió zsidó elpusztításáról beszélhetünk, hazánkban pedig 550-570 ezer áldozat volt. „A közbeszéd részévé kell tenni a holokausztot, hogy mindenki megismerje az egész társadalmat, a magyar és európai kultúrát is befolyásoló tragédiát, levonva azt a konzekvenciát, hogy aki egyetért a kirekesztő eszmékkel, az az ismert tömeggyilkosságok irányába halad. A pedagógustársadalom nagy többsége becsületesen foglalkozik ezzel a nehéz témával” – véli a szakértő.
Kovács Mónika, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense szerint a holokauszt tagadása az antiszemita világnézethez való tartozás kódolt kifejezése, amelyre a társadalomnak szimbolikus választ kell adni. „A holokauszt tagadója valójában azt az erkölcsi következtetést tagadja, hogy a holokauszt árnyékában a rasszizmus és antiszemitizmus vállalhatatlan világnézetté vált. Ez a bírósági ítélet alkalmas arra, hogy kifejezze: a társadalom magáénak vallja ezt a normát. Tehát a tűrőképesség határa eddig terjed, a normát megszegőnek büntetés jár, de ez csak szimbolikus lehet” – véli az egyetemi oktató. Kovács szerint az emlékhelyek közül Auschwitz lenne a legmegfelelőbb, mert „onnan nehéz holokauszttagadóként eljönni”. Ugyanakkor egy felnőtt ember berögzült, hamis tényekkel alátámasztott véleménye nehezen megváltoztatható, éppen ezért fontos az ilyen vélemények kialakulásának megelőzése. Az ELTE-n a Pedagógia és Pszichológiai Karon belül működik egy Holokauszt és Emberi Jogok Oktatása nevű szakcsoport, amelynek célja, hogy a diákok – köztük a leendő pedagógusok – minél komplexebben tanuljanak a holokausztról. Kovács Mónika szerint is az elmúlt tíz évben rengeteg jó tananyag született, sok elkötelezett tanár foglalkozik ezzel a témával, de pontos adatok nincsenek arról, hogy mit és hogyan tanítanak az iskolákban a holokausztról. „Szükség lenne egy reprezentatív felmérésre, hogy tudjuk, melyik iskolában hogyan tanítják a holokausztot, milyen segítséget igényelnének a tanárok, hogy nagyobb biztonsággal foglalkozzanak a témával. Nagyon más hatása van, ha csak az iskolarádióban hangzik el az emléknap ténye, mint ha például több hónapos kutatómunka előzi meg a holokauszt emléknap alkalmából rendezett, diákok által összeállított kiállítást.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!