Gálvölgyi János legújabb szerepe egy híres krimiíró, az Ördöglakat című bűnügyi játékban, a Madách és a Thália Színház közös produkciójában. A népszerű színész utálja a telet, és a napi őrületek elől a Jézuska által hozott könyvek olvasásába menekül.
– Az Ördöglakatban egymással párharcot vívó két férfi úgy gyűlöli, szapulja egymást, mintha Magyarországon lennének, csak kissé szellemesebben, fifikásabban teszik.
Gálvölgyi János: Maximálisan szellemesebben. Nem olyan átlátszóan nyírják ki egymást, mint ahogy itt teszik. A politikusok mintha olyan diákcsínyeket csinálnának, mint az unokám, aki egyesre felelt, és nem mondja meg. Egy hét múlva úgyis kiderül. Azt állítják, hogy semmi rosszat nem mondtak róluk Brüsszelben. Aztán fél óra múlva az egész világ tudja, mit mondtak nekik. De nem akarok politizálni, és különben is sokkal jobb író Anthony Schaffer, mint amilyen a magyar élet.
– Az Ördöglakatban miért utálja végzetesen egymást a két ember?
Gálvölgyi János: Alapvetően egy nő miatt. De Szirtes Tamás rendező megfejtette, hogy ebben a darabban van idegengyűlölet is. Szerepem szerint azt mondom a vetélytársamnak, hogy „utállak, gyűlöllek… te macskazabáló, digó, idegen”. A bulvár darabokat sokat támadják a kritikusok, hogy nem szólnak semmiről, de van, amelyik szól.
– A Jövőre, veled, ugyanitt 2 például, amit Hernádi Judittal játszik, szól az időskori szerelemről, és közben az összes testi nyavalyáról is. Tudom, hogy rendszeresen azt képzeli, a színpadon lesz rosszul, és azon drukkol, ne ott essen össze, érjen ki a színfalak mögé.
Gálvölgyi János: Ez egy fiatalkori változat volt. Az öregkori, hogy de igenis, ott a színpadon essem össze, mert az a szép. Akkor még a Sziszit, vagy a Totyit is le tudnám nyomni az újságok címlapjáról. Amikor az oroszországi repülőtéri robbantás történt, az egyik bulvárlap címlapján négy hír volt a villalakókról. Ha a színpadon lennék rosszul, egy kis hírbe talán én is odaférnék.
– Amúgy nagy hipochonder hírében áll…
Gálvölgyi János: Kern András mondta, hogy ötven éven felül az ember nem hipochonder, hanem beteg. Délelőtt, délután és este is próbáltunk, olyan intenzív próbaidőszak volt, hogy azt csodálom, megértem a végét.
– Csak itt vagyunk a hipochondriánál…
Gálvölgyi János: Azért az igen komoly fizikai megterhelés volt, amikor naponta mondjuk tizennyolcszor kellett le-föl rohangálnom a díszletlépcsőn. Vagy golfütővel kell kergetnem Nagy Sanyit. Szinte leszakadt a vállam – amúgy is leszakadt a Jutalomjáték próbája közben –, kezdetben egy pohár vizet sem tudtam megfogni.
– Hogyhogy leszakadt a válla?
Gálvölgyi János: Lehajoltam, miközben nyújtottam a kezem a kolléganőmnek, még meg se fogtam, de egy iszonytató reccsenés volt. Rögtön vége lett a próbának. Megröntgeneztek, mondták, hogy azon nyomban műteni kell, én pedig azt válaszoltam, hogy most nem lehet, mert két hét múlva premier lesz. Azóta sincs megműtve. Valami ínszalagom elszakadt, és valahogy összeforrt. Nem hipochonder vagyok, hanem vannak valós bajaim.
– A halál is foglalkoztatja?
Gálvölgyi János: Kit nem foglalkoztat az idősebbek közül? Bár van, aki azt mondja, hogy nem kell vele törődni. Ez olyan, mint a hasmenés, ha menni kell, hát menni kell. Nincs mit a halállal foglalkozni, addig jó, amíg ő nem foglalkozik velem.
– Azért furcsa, hogy nem akar politizálni, mert a Heti hetesben ez a munkaköri feladata.
Gálvölgyi János: Ez nem feladat, egyszerűen elmondja az ember a véleményét. Ahogy riporton kívül is többekkel beszélek arról, milyen színházigazgatókat neveznek ki, milyen a médiatörvény, de arról is, ha fáj a gyomrunk, magas a vérnyomásunk.
– Mit szól ahhoz, hogy végveszélybe került a József Attila Színház és a Kabaré 24-re átkeresztelt Mikroszkóp?
Gálvölgyi János: Igen nagy bajnak tartom, ha bármelyik színházat is megszüntetik. Borzasztó bűn lenne, ha megszüntetnék Angyalföld színházát. Mivel angyalföldi származású vagyok, a díszpolgárságot is megkaptam ott, tudom, hogy a kerület sajátjának tekinti azt a színházat, sokan járnak oda. Iszonyú lerobbant állapotban van már az épület, szörnyen néz ki kívül-belül, nem megszüntetni kellene, hanem helyrehozni.
– Naponta fölhúzza magát a különböző történéseken, híreken?
Gálvölgyi János: Most leginkább a tél idegesít, gyűlölöm. Dolák-Saly Róbert mondta, hogy „legszívesebben pofán rúgnám a telet”. Jézuska jobbnál jobb könyveket hozott, sokat olvasok, ez valamennyire felejteti velem a napi őrületeket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
