Mész vissza a helyedre, éppen történetet mesélek – van, hogy a színész kénytelen kiesni a szerepéből és rendet tenni a színpadon. Bálint András arra készül, határozott lesz, ha társa netán úgy döntene, hirtelen hazaindul, netán rávicsorog a nézőkre. A Kossuth-díjas művész társa ezúttal Bajusz, az ötéves labrador az Úr és kutya című önálló estjén.
– Azt mondják, hogy kutya és gyerek nem való színpadra, mert ha ők ott vannak, a színész már úgyse számít, úgyis őket figyeli a közönség.
– Mindenki erre figyelmeztet, és jól tudom, milyen nagy kihívás kutyával játszani. Volt már néhány próbánk.
– De nem az ön kutyája lesz a színpadon…
– Nem, az én Rómeó kutyám sajnos, már nagyon öreg. Akivel a színpadon szerepelek, az egy ötéves labrador, Bajusznak hívják, kutyakiképzők hozták. Vakvezető kutyák apukája. Jó vérvonalú, fegyelmezett és nagyon kedves. Még énekelni is fogunk a kutyával, akinek Schneider Zoltán kölcsönzi a hangját.
– Éneklő kutya? Cirkuszba illő produkció.
– Ott is láttuk a műsort a rendezővel, Deák Krisztinával közösen, a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. Kriszta aztán találkozott is az idomárjával, szaktanácsot kért tőle. Azt mondta, legyek minél szorosabb kapcsolatban Bajusszal. Már arra is gondoltam, hogy összeköltözöm vele, ahogy az ember néha összeköltözik a partnerével…
– Ehhez mit szólna az ön kutyája?
– Nem biztos, hogy túlélné, Rómeó már 15 éves. Egyébként testvérek Kulka János kutyájával, Morzsával. Művészi vérvonal.
– A vérükben a színpad? Már amennyiben kibírják nyugton az előadást.
– A színpadon mindent hajszálpontosan be kell gyakorolni, de ha szükséges, improvizálnom kell majd. Lehet, hogy egy vers közben le kell állnom, és rá kell parancsolnom: „mész vissza a helyedre, épp most mesélek egy történetet”.
– Ha mégsem megy vissza?
– Majd nagyon határozott leszek.
– És ha valami felidegesíti? A lámpák például.
– Azokat már megszokta. A nézők, na, azt még nem tudjuk, a közönségre hogyan reagál. Gondoljon bele, több mint kétszáz szag érkezik majd odalentről. Azt tervezem, hogy a bemutató előtt több próbát is tartunk, úgy, hogy már közönség is legyen a nézőtéren. Izgalmas lesz.
– Elég macerásnak tűnnek az előkészületek. Miért vállalta?
– Eredetileg egy irodalmi estet akartam tartani Thomas Mann, Kosztolányi, Babits, Márai, Karinthy, Esterházy, Bächer Iván, Zelk Zoltán kutyás szövegeiből. Felolvastam otthon Krisztának, Rómeó ott feküdt a lábamnál és aludt. Aztán fölébredt, hentergett és ásítozott, morgott kicsit és vakaródzott, aztán visszaaludt. Néztem őt és eszembe jutott, milyen érdekes lenne az est egy kutyával, akihez viszonyom van.
– És a kutyának van viszonya, mondjuk, Thomas Mannhoz?
– Van egy kényelmes fekhelye a színpadon, onnan élvezheti a műveket. De időnként dolga is akad. Behoz például egy újságot, és én abból felolvasom a cikket, amit ő írt.
– Ő írta?
– Karinthy Frigyes írt egyszer a kutyája nevében egy újságcikket, azt veszi majd Bajusz a nevére. Aztán nyilván iszik is, talán falatozik valamit, sétálgatunk, ölbe veszem. Nagyon figyelnem kell rá.
– Elképzelem, ahogy komoly szöveget mond, mire Bajusz ásít egy hatalmasat. A röhögés garantált.
– Körülbelül tíz percig tud nyugodtan ülni, azután kell neki valami feladatot adni. Esetleg játszunk, elmondom például, hogy „Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár”, és labdázunk, ugrándozunk. Utána viszont le kell nyugtatnom, nekem ebben praxisom van. Mindig volt kutyám, szöveget is úgy tanulok a szerepeimre, hogy az erdőben a kutyámmal sétálok közben. Most az ember és állat közti kapcsolatról szeretnék beszélni.
– Ez az estje tulajdonképpen magánéleti vallomás a kutyáról és önről?
– Nevezhetjük önvallomásnak is, de azért ez egy szerep. Egy érzelmes öregurat alakítok, aki kettesben él a kutyájával. Kicsit figyelmetlen, kicsit bolondos, enyhén ügyetlen alak, aki szeretetre vágyik.
– Csendes szerep, pedig nem is rég harcosnak tűnt, petíciót is intézett a szakmához.
– Harcolok én, igazgatom a Radnóti Színházat, maximális erővel és lelkesedéssel, a régi tűzzel. Talán kevesebbet játszom és a közéletből visszább vonultam. Most jobban érdekel a kutyám lelkiállapota, mint az emberek egymás elleni acsarkodása. Nincs nagy véleményem arról, ami bennünket körülvesz, de most nem óhajtok a nagyvilágról beszélni. Erről a kicsi világról szeretnék vallani. Különben pedig végzem a dolgomat. És művelem a kertemet. Az én kertem pedig elsősorban a Radnóti Színház.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
