Nemrégiben kelt szárnyra Kelet-Európában annak a prágai kávézótulajdonosnak a legendája, aki csőd közeli állapotba csúszott bárjának megmentésére egészen rendhagyó megoldást talált.
A kultuszfilm hősének vezetéknevét osztó Ondrej Lebowski a Nagy Lebowski névvel ellátott prágai kávézójában bevezette a becsületkasszát, melynek lényege, hogy csak az fizet az ott elfogyasztott italokért, teasüteményekért, akinek kedve van.
A fordított pszichológia alkalmazása bevált, azóta akkora tömegek látogatják a kávéházat, hogy még egy kockacukrot sem lehet leejteni a földre, ráadásul szinte mindenki fizet is a fogyasztásért.
Az Amerikai Egyesült Államok több városában állított fel a Coca-Cola egy üdítőkkel alaposan megpakolt standot a nyáron. Az italokért egy dollárt kellett fizetnie az arra megszomjazóknak, ám a pénzt nem egy csinos hostess lány szedte, a gyűjtés céljából mindössze egy hatalmas átlátszó dobozt helyeztek el, amit senki nem őrzött.
A folyadékra vágyó jenkiket ennek ellenére sem csigázta fel túlságosan annak a lehetősége, hogy kerek egy dollár helyett ingyen is nedűhöz juthatnak: Chicagóban a rejtett kamerával rögzített „láthatatlan” teszten a résztvevők 99 százaléka volt becsületes, de még a legutolsó helyen végzett New York-iaknak is 86 százaléka fizetett a jeges teáért.
Budapesten a Sopron Bank határozta el a nyáron, hogy játékosan teszteli a magyarokat. Pesten és Budán is egy-egy vízautomatát helyezett el. A félliteres ásványvízért nem volt kötelező fizetni, ám azt az automatán is feltüntették, hogy aki mégis megteszi, a beteg gyerekeket segítő Csodalámpa Alapítványt támogatja ötvenesével. Mert hogy ötven forintba fájt egy palack ital. Annak ellenére, hogy még a pénztárcabarát egyetemi kocsmákban is legfeljebb két deci szódát adnak ennyi pénzért, a három hétig tartó teszt végén kiderült, az automatát használóknak mindössze negyven százaléka volt hajlandó kifizetni ezt az összeget. A Sopron Bank vezérigazgató-helyettese, Szabó Ilona szerint a körülményekhez képest elfogadható eredménynek számít a budapesti. Érdekesség az, hogy a puccos Buda csupán egy százalékkal előzte meg a Duna másik oldalán elterülő bűnös városrészt fizetési hajlandóságában.
Azóta az internet hemzseg a tesztről szóló cikkekről, egyikük arról ír, hogy a vizet fogyasztók hatvan százaléka nem volt becsületes, és ez botrány, másikuk meg arról, a szomjasok közel fele tisztességes volt, és ez biztató.
A negyven-hatvanas arány dilemmájának eldöntésében Csepeli György szociálpszichológust hívtuk segítségül, aki szintén osztja Szabó Ilona véleményét, mely szerint a negyven százalék a magyar helyzethez képest meglehetősen jónak számít. Magyarország ugyanis a „bizalmi indexet” vizsgáló felméréseken mindig a sor végén kullog az európai országok után. Csepeli György meggyőződése, hogy ha vidéken állítottak volna fel automatákat, ott sokkal jobb eredmények születnek, hiszen a nagyvárosi névtelenség könnyebben sodorja le az embert a tisztesség útjáról.
A szociálpszichológus hozzátette, a becsület nem genetika, hanem kultúra kérdése. Magyarországon történelmileg hiányzik a bizalom, a „móriczi barbarizmus” viszont a mai napig jelen van hazánkban. A törökök óta évszázadokig idegen uralom alatt éltünk, szocializálódtunk, emiatt a bizalmatlanság mindig is nagyfokú volt az országban.
A tizennyolcadik században átmeneti bizalomjavulás történt, ám a később tragikus történelmi események ismét rontottak a helyzeten.
Csepeli György szerint akkor lehetne a magyarok becsületén és bizalomhiányán javítani, ha a szabadság, egyenlőség és gazdagság egyszerre lenne meg. „Magyarországon jelenleg egyik tényező sem adott. De ha még meg is lenne, akkor is két-három nemzedék kellene a bizalom szellemében felnövekednie ahhoz, hogy a mai siralmas helyzet változzon. Mi jelenleg erkölcsi stand-by helyzetben vagyunk, várunk arra, hogy a körülmények változzanak” – összegzett a szociálpszichológus.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
