Szörnyeteg az ágyamban - A lány a vonaton
Egy sikerkönyvből Hollywood ma már akár egy éven belül filmet készít, Paula Hawkins bestsellerét pedig jóformán a korrektor kezéből kikapva vitték a stúdióba. Biztos ezért nyekeg a forgatókönyv, melyből nem sikerült második Holtodiglant gyártani, sokkal inkább a tévéjátékosan suta Nora Roberts-regényfilmekre hajaz. Még az átrendezett idősíkok is modorosnak, céltalan művészieskedésnek hatnak, a színészeknek alig akad hiteles gesztusa, leleplezik őket az agresszíven hatásvadász közeli felvételek.
Pedig a sztoriban minden megvan, amitől különösen az Amerikai szépség óta borzongunk és viszolygunk: a kertvárosi idill kirakata mögött rothadó valóság, mérgező illúziók, függőség, képmutatás, kapzsiság, irigység, hűtlenség, féltékenység, árulás, testi és lelki terror. Ártatlanok márpedig nincsenek, mielőtt ítélkeznénk afölött, aki mellett reggelente ébredünk, előbb magunkba kellene nézni, ki is az igazi szörnyeteg.
A három hősnő, akár három pirospozsgás, de belül kukacos alma, az önbecsapás három szintjét jeleníti meg: a lány a vonatról (Emily Blunt) nem is alkoholista, az általa az ablakból idealizált Megan (Haley Bennett) hűséges mintafeleség, az exférje szeretőjéből lett új nej (Rebecca Ferguson) pedig nem hiszi, hogy ez vele is megtörténhet.
Pedig az élet egyszerű forgatókönyvei egymást ismétlik, mindenki volt és lesz is minden oldalon. A kérdés csak az, kinek lesz elég ereje kijózanodni – csakhogy a romantikus irodalomnak évszázadok óta bőséges muníciót adó női mártíromság és mazochizmus tartalékai eléggé kimeríthetetlenek.
Akinél betalál a film – akár magára, akár a saját félelmeire ismer benne – úgyis erre fog emlékezni, másoknak inkább olyan élmény lehet, mint a vonatozó lány egyik delíriumos emlékezetkiesése.
"A női mártíromság és mazochizmus
tartalékai kimeríthetetlenek"
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!