Mozgás van a kultúrában, mondja az író, és időnként belemozdul, nyelvileg behatol, ezáltal maga is mozdít rajta.

 
Esterházy Péter: A mi a bánat

Saját, kölcsönzött magyar nyelvén teszi ezt főleg, alkalomadtán németül, de csak azért, mert vagy németeknek beszél (pl. a Frankfurti Könyvvásár nyitóbeszédében), vagy hogy megmutassa a hasonlóságok mentén a különbséget a két nyelvhasználatban.

Saját hangján is teszi, ez a hangoskönyv nagy erénye és előnye: füledbe suttog a szerző. Egyenesen beléd magyaráz, egészen közel hozza – hozzád – a nyelvet, a nyelvét. Nekünk legyen mondva! Ez fontos! És ez a nyelv – befogadva szavait –: „olyan, mint egy elefánt, vagy ami ugyanaz, egy nagyobbacska egér – hatalmas”; és jól forog. Bár amit mond, jobbára a múlt század legvégén fogalmazódott és jelent meg nyomtatásban, a tavaly kiadott Ha minden jól megy című hangoskönyv méltó, ismét nagyszerű Tettamanti Béla-grafikával dizájnolt, magas színvonalú folytatása, amit érdeklődő elgondolkodással hallgatunk.

Legyen szó Szabó Magda, Kertész Imre írásairól vagy Pilinszky és Goethe költészetéről, EP-re és másokra gyakorolt hatásáról, ennek következményeiről, a 21. század nyelvi lehetőségeiről. Az olvasóról, aki időnként és időben másképp olvas. Frankfurtban 1999-ben vagy Debrecenben 2014-ben az Ünnepi Könyvhéten.

Ám a hangkiadványt keretező két könyvünnepi beszéd közt feszülő 15 év hangvételben, a figyelem fókuszát tekintve, a kedélyben, az irónia élében jelentős változásokat eszközölt.

Mondhatnánk, egy világ – a politika – választja el őket, de nem mondjuk, mert EP szavai (és a kiadvány) mégis összeköti őket. Mi magunk is egybelátjuk – a különbséget. Ami a bánatunkra: van.

(Kossuth–Mojzer Kiadó, 2015, 141 perc)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!