Mint a karácsony előtti napokban mi magunk, Hollywood is vásárol, süt-főz, fát díszít, ajándékokat csomagol és az ünnepek alatt megpróbálja kiheverni-felidézni az elmúlt évet, a sikereket, meg a kudarcokat is. Recesszió ide vagy oda, a filmfőváros és lakói jó évet zárnak. A közönség rég nem vágyott ennyire elmenekülni a valóság elől abba a kétórás álomba, amit Hollywood futószalagon nyújt.
S bár az álomgyár egyre jobban belátja, hogy a nagy nevek nem szükségszerűen jelentenek nagy bevételt, Hollywood vezető színészei egyelőre nem sírnak, hogy kevesebb az ajánlat és alacsonyabb a gázsi. Ők is az álomba dugják a fejüket. Momentán a karácsonyiba.
Kétéves a lányom és már most nem tűri, hogy babának tituláljam. Papírt-tollat tuszkolt a kezembe, és szorgosan körmöltetett velem egy levelet a Mikulásnak. Tepsiszámra gyártottuk a sütit a rénszarvasoknak, mert teli pocakkal sokkal szívesebben hozzák az ajándékokat. Nashville-ben töltjük a karácsonyt a férjemmel és a szüleimmel, a déliek szokásához híven sok-sok rántott csirkével.
Amíg szingli voltam, karácsony este addig ittunk a barátaimmal, amíg fölborultunk, és másnap jól kialudtuk magunkat. Mióta apa lettem, sőt nagyapa, a Carrey család karácsonya a lazítás, jó hangulat, semmi tervezgetés. Még az is belefér, hogy pucéran rohangászunk a hóban, mert a kanadai házam kertje akkora, hogy még a szomszéd se lát be.
A barátom félmagyar, és halálosan meg lesz hatva, ha az első közös karácsonyunk egy kicsit is magyar lesz. Már írom is a töltött káposzta receptjét! Nálunk 25-e az ünnep. Karácsony este mindig összedobok valamit másnapra, mert a gyerekeknek az ajándék a főszám, nem az ebéd. Magunknak bekeverem anyu pezsgő- és gyömbérkoktélját. Egye fene, ha becsípünk tőle, legalább nem tűnik fel, melyikünk énekli hamisabban a karácsonyi dalokat.
Calista, a feleségem keresztény, én az anyám révén zsidó, de akár hanuka, akár karácsony, egyre inkább üzlet, mint ünnep. De nem lehet kikerülni. A gyerekek imádják. Mi is a 9 éves Liam miatt díszítjük fel a fát, meg csináljuk az egész karácsonyi körítést, vacsorát, családi banzájt, ajándékosztogatást. Hál’ istennek imád olvasni, könnyű neki ajándékot venni: könyv, könyv, könyv. Videojátékokkal bőven el van látva. A legózásból már kinőtt, sportol, tanul, okosodik. Legalább annyi örömöm van, hogy olyasmit vehetek neki, ami a fejét is tágítja.
Brad minden évben a hasát fogja, mert a karácsonyi csomagolás nálam kész rituálé. De becsületére legyen mondva, mindig beszáll. Halálosan komoly képpel ezerrel koncentrálok, míg kicentizem az ajándékokat, hogy mind a hat gyerek pont egyformán kapjon. Egyik csizmából a másikba, aztán vissza. Az egész karácsony előtti éjszaka ezzel telik, de a világért föl nem adnám. Csak egymásnak nem veszünk semmit, legfeljebb apróságokat, mert évekkel ezelőtt megfogadtuk, hogy a legjobb karácsonyi ajándék, ha a pénzt inkább arra költjük, hogy a gyerekekkel együtt fölfedezzünk egy országot, ahol még nem jártunk.
Egész évben meg nem álltam, és hetek óta arról álmodom, hogyan fogom kialudni magam karácsonykor. Együtt a család, jó nagy dumcsi, evés-ivás, amiben csak az a vicc, hogy az apám ír, a férjem olasz, mindenki nagy húsevő, csak anyu, a húgom meg én vagyunk vegetáriánusok. A mi reszortunk lesz a zöldség, minden, ami Kaliforniában megterem. Az ajándék tényleg csak másodlagos, a fő, hogy együtt vagyunk.
Nagy bűn, hogy jobban szeretek kapni, mint adni? Főzni tudok, szeretek is, de nem bíznám magamra a karácsonyi menüt, mert biztos kicsúsznék az időből. Nálunk anyu főz. És vallásosan nála, Dublinban van a karácsony. Ha egész évben nem megyek haza, az a két hét szent. Család, család, család és haverok, haverok, haverok. Pedig egy ideje már csak diétás kólával koccintok…
Hiába múltam 30, anyu a mai napig teletömködi a karácsonyi zoknimat, mert a húgommal és az öcsémmel kiköveteltük. Nagy-nagy ajándékozók vagyunk és nem ám az utolsó pillanatban, hanem mindenkinek azt, ami a szíve vágya. A főzést és a terítést beosztjuk, kinek mi megy jobban. Csak a krumplisütést nem engedem át se a húgomnak, se az anyunak, mert abban én vagyok a legjobb.
Amíg kicsi vagy, csak arra gondolsz, mit hozzon neked a Jézuska. Aztán egy idő után egyre jobban esik adni, még jobban adakozni. Nekem is, a szüleimnek is mindenünk megvan, sokaknak meg jól jön, amit küldök. Persze azért minden évben veszek anyunak valami apróságot, ami tényleg szívből jön, de a karácsony nem az ajándékokról szól. Fát díszíteni együtt jó. A sütés-főzés is akkor igazi, ha anyuval sürgölődünk a konyhában. Apuval lemegyünk kutyát sétáltatni, aztán haza, egy jó kávé, egy jó film, és ennél tökéletesebb karácsonyt el se tudok képzelni.
Daniel Radcliffe
Karácsonykor mindig hazamegyek, nem nagy a család, eszünk, iszunk, beszélgetünk, lazítunk. Idén az lesz nekem az igazi ajándék, ha az angolok megnyerik az ausztrál krikettbajnokságot. Le nem fogok szállni a tévéről.
Üldögélni a kandalló mellett és nyakló nélkül tömni magamba a gyümölcskenyeret, sok-sok vaníliás és fahéjas cukorral, nekem ez a karácsony. Meg a kedvenc filmjeim: az Igazából szerelem, a Bridget Jones, meg a Sztárom a párom. Túl brit vagyok? Akkor megtetézem a Büszkeség és balítélettel! Közben halkan szólhat Frank Sinatra és Bing Crosby. És összekuporodni a kanapén a cicáimmal.
A karácsony a gyerekeké. Kiskoromban, ha egy játékot kaptam, már örültem. Most meg a feleségem nem győz vásárolni a srácoknak. A karácsony nálunk 24-én este kezdődik, kiadós vacsora, kötelező éjféli mise, és két hétig tartó ünneplés. Imádják a srácaim. Alig várják, hogy karácsony legyen.
A karácsony csak hóban igazi, és nálunk egy teljes hónapig tart. Szabadjára engedjük a srácokat, előtte-utána azt csinálnak, amit akarnak, de karácsony este kötelező szánkózni. Előtte mindig húzzák a szájukat, utána meg csillog a szemük, hogy milyen igaza volt az apunak meg az anyunak.
Sok a családban a gyerek, muszáj nagy karácsonyt csapni. De hozzám bármikor betoppanhat akárki, mindig karácsony van. Egész évben áll a fa, egész évben szól a karácsonyi muzsika. És persze egész évben van eszem-iszom, mert nálam minden nap karácsony.
Gyerekkoromból kevés karácsonyi hagyományra emlékszem, mert folyton költöztünk, csak azt tudom, hogy imádtam a karácsonyt. Beöltöztetjük valamelyik nagyit Mikulásnak, csak az a fontos, hogy a szíve rendben legyen, mert ráuszítom a lányomat, hogy kapja el, és bizony ilyenkor előkerül a nyúlcipő, és a sarokig kergeti a Mikulást. Ez az egyetlen hagyomány, amiből nem engedek, hiába könyörög a feleségem.
Nálunk az a legfontosabb karácsonyi hagyomány, hogy mikor lehet végre kinyitni az ajándékokat. Novembertől nyúznak érte a gyerekek. Lily-Rose 11 éves, már túl van a Barbie-korszakon, és megőrül a ruhákért. Jack 9 múlt, leül, listát csinál, a lap túloldalán folytatja, és a végére jó nagy betűkkel odabiggyeszti: ruha nem kell, felkiáltójel. Ami engem illet, karácsonykor kiskorom óta halálra eszem magam, aztán begurulok a tévé elé a fotelbe és elalszom a focimeccsen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
