Fél egykor ébred, kócos a haja. Fáj a torka.
Többé nem cigizem, és főleg nem iszom ennyit, kurvasokat ittam tegnap, gondolja. Elmegy pisilni. Bekapcsolja a számítógépet. Teát készít. Müzlit eszik lekváros kenyérrel, kakaóval, mustáros virslivel és teával. Gyümölcstea mézzel és cébéás Instant Cocoa Drink Powder. Kortyol, beleharap a kenyérbe, a számítógépet bámulja, nyomogatja a billentyűket. Bosszankodik, mert nincs net a szobában. Utál egyedül enni. Majd olvasok, gondolja és elővesz egy könyvet. Kinyitja. Kortyol a teából, a kakaó kihűlt. Mit vegyek fel ma? A reggeli végéig ezen gondolkodik. Felpróbál egy szürke pólót rövidnadrággal, sárga sállal, nem tetszik, leveszi, inkább a szürke kötött ruha. Az sem jó. Akkor a fehér. Nem, inkább a szürke ruha plusz sárga sál. Így jó lesz. Nem, inkább a fekete. Igen, legyen a fekete, plusz egy szürke sál. Nem, mégsem. Sárga pólót vesz fel, lila nacival. Háromra ér be az egyetemre. Éhes. Salátát kér a menzán, aztán visszamegy még két sütiért. A harmadik emelet 34-ben lesz az első órája. Betegség miatt elmarad, ki van írva az ajtóra. Bosszankodik, majd úgy dönt, nem várja meg a következőt, inkább hazamegy és olvas. Hazamegy, bealszik. Hétkor lesétál a földszinti közös helyiségbe, mert ott van internet. Csetel minden hülyével, elbassza az időt este kilencig. Lelkiismeret-furdalás kapja el, hogy ma sem tanult, nem olvasott, nem nézett művészfilmet, nem sportolt, nem zongorázott, nem lett szerelmes, de mindezt elnyomja, és inkább arra gondol, hogy ma még nem is fürdött. Lezuhanyozik. Felveszi a szép ruhát, este buli lesz. Szürke. Leheletnyi smink, nagy fülbevaló, sok-sok csörgős lánc. Partitájm. Belép, füstös szoba, tömeg, sok lány, elmegy a kedve az egésztől, ott van egy rakás lány, lányok mindenhol, ameddig a szem ellát. Mosolyognak. Két srác is van azért, ők is mosolyognak. Nem baj, legalább gyakorlom a nyelvet, gondolja. Odacsapódik a csajokhoz, beolvad, szürke ruhák, nagy fülbevalók és sok-sok csörgős lánc. Unalmában megiszik egy dzsintonikot, két pohár bort, egy cseh sört, három pici pálinkát, plusz egy pezsgőt. Hajnalig beszélget, táncol, sír, nevet, lefekszik a parkettára és vigyorogva kiabál, hogy boldog vagyok, boldog vagyok, élni jó, élni jó. Ezt több nyelven is megismétli. Elálmosodik, hazamegy. Küld néhány SMS-t, egyet a tesójának, egyet a barátnőjének és egy valami pasinak megy, de hogy kinek, azt másnapra elfelejti.
„szia! nemsokára hazautazom és akkor bulizunk együtt iiis. (szívecske)” „hiányzol. de lehet, hogy már alszol. szóval jó éjt. (szívecske)” Egy-két óránként, egy-két üzenet. „vadfruttikkoncerten tomboloképp és találkoztam A-val, annyiradeannyira boldogvagyok. ittkénelenned. lehetekénis, lehetekénis azegyetlen, lálálá”. Vagy azt, hogy „fááááj a fejem, a szívem túúúúlnagy és neeeemtudomneeeemtudom, holvagy. na, jó, mára tényleg befejeztem. (szívecske)” „aludj jól.” (mosolygófej). Aztán egy óra múlva: „hogy kell élni? hogy kell jól csinálni? miért nem vagy itt?”
Felkelek. Nincs éjjel, már hajnali négy van és teljesen kiverte a szememből az álmot a telefonprüttyögés.
Jól állna neki a hosszú haj, ha hazajön, szólok, növessze meg, le ne vágassa, legyen derékig érő. Azért is szólni fogok, hogy most már hagyja ezt abba, az ilyen kérdésektől megőrülök, mi az, hogy „hogy kell élni?”! Beszívod a levegőt, aztán kifújod, úgy. Már nem kislány, még a kislányomra is rászólok, ha nyafog, hogy húzzon be a szobájába, csukja magára az ajtót, bőgje ki magát, hisztizzen, ahogy akar, egyedül. Ki kíváncsi erre?
Amikor itthon van, egész nap nálunk lóg. barbizik a lányommal, társasozik a fiammal, fekvőtámaszt nyom a férjemmel. Megeszi a gyerekek elől a süteményt. Blogot ír arról, hogy lehet mélyebbre esni a földnél.
Mellém kucorodik, nézzük A graffiti királyát, a Cabiria éjszakáit, ha átöltözöm, elfordul, az ő családjában nincs meztelenkedés. Én tanítottam meg, hogyan kell a kontúrceruzát használni, ha rúzst ken a szájára. Állunk a fürdőszobában a tükör előtt, csücsörít, pirosra színezem az ajkát. Kész. Szép lett, tetszik?
Ott leszek majd az esküvőjén. Addig még sok víz lefolyik a Dunán, állandóan szerelmi bánata van. Miért szeretnek a fiatal lányok enynyire szenvedni? Mindegy. Akkor is ott leszek az esküvőjén és vigyázni fogok a gyerekeire is, rászólok, ha már túl nagy a segge a rengeteg édességtől. Ha nagyon öreg leszek, betakargat egy kockás pléddel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!