Imádtam olvasni, de széttépte a lelkemet. Szvetlana Alekszijevics évezredek mítoszát zúzta szét. A hősi ölés, a nemes bajtársiasság, egyszóval a férfiháború nincs többé. Valószínűleg nem is volt soha. Csak férfiállamok államférfijai és férfi katonái építették toposzát, hogy elfedje pőre érdekeiket, hibáikat, fájdalmaikat, céltalan veszteségeiket.
A Nők a tűzvonalban című könyv a lányoké és az asszonyoké. Hangjuk nem patetikus, nem heroikus, nem önsajnáló. Csak emberi.
„Én mást mondok… Számomra a háborúban a legszörnyűbb az volt, hogy férfigatyát kell hordanom. Ez volt a legszörnyűbb. Ez nekem valahogy… Nem is tudom, hogy fejezzem ki magam… Először is förtelmesen ronda. Kész vagy a háborúban meghalni a hazáért, s erre férfigatya van rajtad. Egyszóval röhejesen nézel ki. Ostobán” – mondta Lola Ahmetova lövész.
És mielőtt előkerülne az a (férfi) klisé, hogy a nőknek a háború poklában is csak a divatozás a fontos, közbe kell vetnem, ez a rész arról szól, hogy nehéz elbírni az emberi méltóság felmorzsolódását, a mérhetetlen kiszolgáltatottságot.
Mert a férfiak rengeteget vesztettek, otthonukat, szeretteiket, személyiségük egy részét, végtagjaikat – a nők viszont saját magukat is elvesztették. Ráadásul olykor maguknak kellett megölniük nőiségük lényegét. „Éppen a második gyermekemet várom. A fiam kétéves, én terhes vagyok. S ekkor – kitört a háború. A férjem a fronton van. Elmentem a szüleimhez, és elcsináltattam. Hogyan szülhetnék, amikor mindenütt halál vár. Kiküldtek a frontra. Bosszút akartam állni a meg nem született gyermekemért. A kislányomért… Kislányt szültem volna” – mesélte Ljubov Arkagyijevna Csarnaja rejtjelező.
A Nagy Honvédő Háború többé már nem az, ami volt. Vallomástöredékek írtak új történelmet – Szvetlana Alekszijevics nem rendezte-szerkesztette megszokott könyvvé a beszélgetőtársi mondatokat. Darabosan, zihálva zuhannak a történetek az olvasóra, úgy, ahogy az emberek beszélnek.
(Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban - Helikon, 2016. Ford. Földeák Iván, 477 o.)
Többszólamú írásaiért kapta az irodalmi Nobel-díjat tavaly a fehérorosz oknyomozó újságíró, melyekben korunk szenvedésének és bátorságának állít emléket. Elmondása szerint a világot egyéni hangok kórusaként és a mindennapos, apró-cseprő dolgok kollázsaként érzékeli.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!