Kufárok a konyhában - A konyha ördöge, TV2. - Komoly bénázás kell ahhoz, hogy egy világszerte sikeres tévés formátumot kinyírjanak – A konyha ördögét sikerült belül nyersen, kívül szénné égetve a konyhamalacon leküldeni. Nem Bereznay Tamás szúrta el, bár korántsem ő a magyar Gordon Ramsay (még Bernáth József állt hozzá a legközelebb A konyhafőnökben). Krampusznak is túl gyöngéd, nemhogy a forgalomhiánytól senyvedő honi étteremtulajdonosoknak igazi rémálmokat okozzon azzal, hogy leszedeti a műanyag csipkefüggönyt vagy kidobatja a porfogó művirágot.
A séfekkel már keményebb, de velük is együttérző, kollegiális (azokkal, akik megérdemlik), és még a leglustább, legesetlenebb szakácsokat is pozitív ösztönzéssel próbálja rávenni a változásra. Nem is baj, hogy nem egy toporzékoló pszichopata az amúgy is stresszes konyhában, hanem a szakmai tökély megtestesítője, példás hozzáállással.
Talán úgy érzi, van nélküle is elég bajuk azoknak, akiken segíteni akar, miközben csoda, ha egy adás után még bárki be merészeli tenni a lábát egy nem Michelin-csillagos hazai étterembe.
Hányingerkeltő állapotokat látunk, Himalája-méretű mocsok- és zsírlerakódásokat, össze-vissza pacsmagolt és rothadó ételeket – vajon az ÁNTSZ mikor járt ezeken a helyeken? De még ha át is festik a szocreál relikviáktól rogyadozó falakat és förmedvény lambériákat, egyesek továbbra is úgy gondolhatják, hogy ez a vendéglátás kielégítő szintje.
A nyomorúságos életképek mellé fárasztóan egysíkú, erőltetetten szenzációhajhász dramaturgia társul, hajhullásig ismételt eposzi jelzőkkel („a séfek séfje, akinek a késénél csak a nyelve élesebb”), az egyórás adás fele önismétlés, és ötpercenként megjelenik egy területi képviselő vagy futár, hogy reklámozza valamelyik szponzort, akik kilóra megvették a műsort. Ramsay legelébb is őket – a kufárokat – vágná ki a konyhájából.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
