Távkapcsoló - A fehér fajanszra kinyomott csokimousse nem ébreszt ínycsiklandó asszociációkat – ezzel le is lőttem egy egész adás egyetlen, óvatos poénját. A gasztrovetélkedő ugyan nem titkoltan egy egyórás tömény reklám, hiszen még a szponzor áruházban is főznek, a polcok elé begurított mobil konyhákon, de ettől még nem kellene ennyire sótlannak lennie.
Már a főzőfeladványok is fantasztikusan fantáziátlanok, mint hogy készíts görög előételt vagy francia desszertet. Jó, ne kelljen polipcarpacciót meg szarvasgombás pappardellét, de az adásonként kiosztott egymillió forintért már lehetne egzotikusabb az ízvilág. Persze a nyereményért versengő három profi szakácstól elvárják, hogy ne a görög saláta és a créme brulée jusson csak eszükbe, de a többségnek nem rugaszkodik el a képzelete ettől.
A következő „izgalmas” feladat a bevásárlás, mert időre megy, és kisebb szívrohammal ér fel, ha valaki nem találja a fránya fahéjat. Legalább szórakoztató alámondással lehetne fokozni a feszültséget, mert attól senki sem fog kiskanállal eret vágni magán, hogy László búzadara helyett lisztet vett. A szakácsok visszafogott abajgatása ellenére hosszas és érdektelen főzés közben szundíthatunk is egyet, ebből még a zsűri unott fintorgása se fog felébreszteni. Sem a villámfeladat, mikor fél perc alatt kell kemény tojáshabot verni – ez ám az adrenalinlöket, kapaszkodhatunk a fotelba. Valójában nekünk édesmindegy, mit főznek vagy hogyan, se megkóstolni nem tudjuk, de még elképzelni se azok alapján, ahogy a szakértő zsűri méltatja az összecsapott kreációkat.
A legjobban mégis azt sajnálhatjuk, hogy a játékosokat meg sem ismerjük, nem tudjuk meg a céljaikat, az álmaikat, hogy miért szeretnének nyerni. Sablon szövegeket hallunk, mint hogy szeretnék a műsorban kipróbálni magukat. Ha tényleg csak a részvétel a fontos, akkor minek is drukkoljunk? A karamellnek, hogy ne égjen le?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!