Az ember nyomában Morgan Freemannel, National Geographic
Morgan Freeman ha épp nem cuki öregurat vagy istent játszik egy hollywoodi vígjátékban, ismeretterjesztésre használja személyes hitelét, mint egy népművelő szakos David Attenborough, aki nyelvvizsga híján csúszott le a diplomáról. Átnézett már féreglyukon, járt isten(ek) nyomában, új minisorozatában pedig arra keresi a választ, mi az, ami minket, embereket legmélyebben összeköt.
Ambiciózus terv egy-egy epizódot szentelni olyan apró témáknak, mint a szabadság, a hatalom vagy a béke. Legalább nem egyetemes igazságokat akarnak elénk tenni, csak szilánkokat, hátha sikerül ezekből valamit összeraknunk a világ legempatikusabb narrátora segítségével. Freeman nem ítélkezik, csak kérdez és figyelmesen hallgat, ám azon már ő is kiakadt, mikor Etiópiában a szeme láttára ütötték pálcával a fiatal nőket egy felnőtté avatási-párválasztási ceremónián. A helyiek persze tojtak a fejére, ez náluk kulturális népszokás, micsoda udvariatlanság egy vadidegentől ilyesmit szóvá tenni.
A bemutatott történetek egy része túl szélsőségesnek, kiragadottnak tűnhet, mint a 40 évet magánzárkában töltő afroamerikai rabé vagy az észak-koreai fiúé, aki saját anyját és bátyját jelentette fel a munkatáborban szökési kísérlet miatt, majd apjával együtt végignézte a kivégzésüket. Mégis ezekben van a több tipikus, az emberre jellemző vonás, míg az olyan epikus történeteket, mint a srebrenicai népirtás, nem tudják átélhetővé tenni, épp a nagyságuk, személytelenségük miatt.
A sorozat kitartóan nyomasztó. Néhány heroikus csúcsponton kívül csak az elnyomás, erőszak, gyilkolás, megalázás, agymosás, rettegés, és az olthatatlan vágy, hogy ilyen gyarlón is szeressenek bennünket. Ezek a közösek bennünk, lehet okoskodni, miért tart itt a világ.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!