A Fehér Ház után egy kábeltévé-társaság stúdiójába költözött be Aaron Sorkin, az amerikai sorozatok Tolkienje, Emmy- és Oscar-díjas forgatókönyvíró (Az elnök emberei, A közösségi háló), hogy ezúttal egy csapat híradóssal tegye jobbá a világot.
Új sorozatának hősei valóságos misszióként tekintenek munkájukra: vissza akarják adni az újságírás becsületét, kipurgálni a hírekből a pletykát, a kukkolást, a nézettségprostitúciót és az üzleti befolyást.
Ennél nemesebb célt Sorkin mostanság aligha találhatott volna. Kár, hogy mindez csak szórakoztató fikció, bár valóságelemekkel átszőve. Megtörtént eseményeket használ híranyagnak, például a Mexikói-öbölben két éve kigyulladt, majd elsüllyedt Deepwater Horizon olajfúrótorony katasztrófáját. Aprólékos képet fest arról is, hogyan próbál egyensúlyozni a média a tömeges elérés és a különféle táborok kiszolgálása között, miközben egyre mélyül a társadalmi megosztottság, és a nézők mindinkább csak azokra a hírekre kíváncsiak, amelyek véleményüket támasztják alá – nem csak Amerikában. Nosztalgikusan abból indul ki, hogy régen minden másképp volt, kapott is kritikát azért, hogy a televíziózás olyan aranykorát akarja felidézni, amely soha nem is létezett. Piedesztálra emelt régi híradósokat, mint Walter Cronkite (aki „megállította” a vietnami háborút) és Edward Murrow (aki „megbuktatta” McCarthy elnököt), amiért az Esquire magazin történelmi amnéziával is megvádolta a köztudottan elfogult, liberális írót. Minket ez aligha zavar a szórakozásban. A sorozat úgy is élvezhető, ha nem különösebben vagyunk jártasak az amerikai politikában, sem a híradózás és a média világában. Mégpedig a szereplők miatt, mert foglalkoztatni kezd bennünket a sorsuk, és belopóznak a hétköznapjainkba, mint bármelyik jó tévésorozat esetében. Persze az is izgalmas, hogyan készül maga a hírműsor, amelynél másodpercekben mérik az időt – már ettől pezseg bennünk az adrenalin.
Sorkin híradósai ellentmondásos, olykor kimondottan tüskés személyiségek, ugyanakkor idealizált hősök, akik erkölcsi és szakmai kötelességtudattól vezérelve, Don Quijoteként küzdenek a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásért. Ez kovácsolja őket egy csapattá, minden személyi ellentét dacára. Tudják, mikor kell csendben maradni, összedolgozni, és mikor lehet leüvölteni egymás fejéről a hajat.
Az erős színészi gárdából kiemelkedik Jeff Daniels a veterán híradós (igen hálás) szerepében, melyet Sorkin talán magáról mintázott. Szarkasztikus, fafejű, cinikus, olykor zsarnokoskodó, ám valójában érzelmes, kiábrándult idealista. Az új gyártásvezetőjét és exbarátnőjét alakító Emily Mortimer szintén remek játékos. Akár Az elnök embereiben, a nyelvük is pörög, mint a cséphadaró. Olyan szellemesen riposztoznak, hogy kapkodhatjuk a fejünket, mint az olimpiai pingpongdöntőn. Sorkinnál furmányosabban pedig senki nem csapja le a labdát.
HÍRADÓSOK, HBO
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
