Mégis mennyibe fájt a magyar adófizetőknek, hogy Jenson Button május 1-jén gumit égetett a Parlament és a bazilika között? A Belvárosi Nagydíjat a Vodafone rendezte és fizette, ám a 3 órás élő helyszíni közvetítést az MTVA saját gyártásban oldotta meg.

 
Bálint Orsolya

Az MTVA nem tudott pontos választ adni kérdésünkre, hogy mibe került a közmédiának a 24 operatőr, 35 alkotói stábtag, 10 műsorvezető és 10 szerkesztő, összesen 160 fő, valamint a 38 különféle típusú kamera, a látványstúdió, és a négy közvetítő kocsi kivezénylése. Levelük szerint „a gyártásra fordított költségek elszámolása egy belső, rendkívül szerteágazó, bonyolult rendszerben történik, így forintosításuk gyakorlatilag lehetetlen”. Az más. Akkor meg is nyugodhatunk. Talán még spóroltak is a közpénzekből.

De miért volt szükség ekkora készenlétre az 1,6 kilométeres pályacsökevényen? Az RTL Klub a teljes Magyar Nagydíjat a 4 kilométeres versenypályáról lényegesen kevesebb kamerával és emberrel tudta világszínvonalon közvetíteni. Nem vagyok a Forma–1 ellensége, sem elvakult rajongója, de alapvetően nem értek egyet azzal, miért kellett a köztévének pedáloznia a drága közvetítési jogokért. Holott – az ORTT egy régi ajánlásával egyetértve – a feladatuk olyan sportesemények bemutatása lenne, amelyek a társadalom számára kiemelt jelentőségűek, kulturális szempontból fontosak és erősítik a nemzeti identitást. Ilyenek az olimpiai játékok, a futball, az úszás, a kézilabda-világbajnoksá­gok, vagy bármely torna, amelyen magyar versenyző vagy csapat is szerepel. A Forma–1 vagy a Bajnokok Ligája persze népszerű, nagy érdeklődésre számot tartó sportesemények, de mivel a közmédiának nem lehet célja az üzleti haszonszerzés vagy a nézettségi rekordok megdöntése, nyugodtan meg lehetne hagyni ezeket a kereskedelmi tévéknek.

Miért lenne közszolgálati feladat egy reklámrendezvény médiatámogatása, amely annyiban kapcsolódik a Forma–1-hez, hogy az egyik népszerű pilóta szerepelt benne? Mezei Dániel és Szujó Zoltán lelkes riporteri munkája nélkül ráadásul élvezhetetlen lett volna az abszurd „nagydíj”, amelyen két metrómegálló között flippereztek a szuperverdák. Button, a lelkes bohóc, óránként egyszer futott három egyperces kört, közben autogramot osztott, integetett, interjút adott, újra beöltözött, és rajzolt még pár fánkot az aszfaltra. Örültem Talmácsinak, és hogy végre nem csak bukósisakban láttam a sok kiváló magyar rali- és túraautóst. De hogy három órán keresztül ezzel foglalkozzunk, az csak a Vodafone-nak érte meg. Akit érdekelt, kimehetett volna a hepajra, és nem fárasztják ilyesmivel ünnepnapon a nézőket, jöhet a Felvonulók kérték, Markos–Nádas kabarészámokkal és egy szívbemászó Jim­my-dallal, mindenkinek, aki szereti.

Talán a közmédia az autósportnak szeretett volna még több rajongót megnyerni? Vagy ez valamiféle országimázs-építő közszolgálat: hello turiszt, gyere Budapestre, Button is itt égeti a gumijait, a füstje épp a Parlament felé száll, szemben a Halászbástya és a Mátyás­templom?!

Vodafone Belvárosi Nagydíj, m1, május 1.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!