Aki botránykönyvet ír, ne lepődjön meg, ha bulvárkeselyűk lakmároznak a húsából.

Szepesi Niki, a „szexmániás úszónő” az utóbbi hónapokban végigturnézta a kereskedelmi tévéket, de nem akadt olyan bulvárlap sem, amely ne turkált volna kéjesen a dressze alatt. Legújabb könyvét reklámozandó (már ha elhisszük, hogy ő írta, mikor ő is úgy beszél róla, hogy „íródott”) fáradt be Hajdú Péter celebcsiklandozó kuckójába, a Frizbi első őszi adásába, hogy a TV2 kebelére visszaédesgetett Győzike körbenyaldosása után ő is kapjon a jóságból.

Divat lett őt áldozatként, mi több, feminista ikonként beállítani, aki büszkén vállalja női Casanova-természetét, tiltakozva a férfiak kettős mércéje ellen („miért, nektek szabad?” – kérdezte hetykén Hajdútól), miközben Jeanne D’Arcként lerántja a címeres melegítőgatyát a sportolók képmutató erkölcseiről. Könyveiben nevek nélkül pletykálta ki alkalmi partnerei (és azok partnerei) intim titkait, de úgy, hogy szereplői beazonosíthatóak legyenek. Véletlenül sem azért, hogy rágalmazási perek tucatjait elkerülje, hanem mert szerinte „a magyar nép nem igazán szeret gondolkodni”.

Hajdú is előzékenyen kérdezgette, nem félt-e attól, hogy népszerűtlen lesz. „Téged sem szeretnek!” – vágott vissza Szepesi, mire Hajdú egy pufók kis puttó ártatlanságával felelte, „engem azért nem szeretnek, mert teljesen őszintén kérdezek”. Mikor ezután beszólította a stúdióba az egykori gyúrót, akit az úszónő név nélkül ugyan, de szexuális zaklatással vádolt könyvében, a máskor oly szabad szájú és fölényes Szepesi lefagyott, szinte fel sem nézett. Ez akár a megfélemlített áldozat reakciója is lehetett – az ilyen szembesítések a bíróságon sem vezetnek semmire, civilizált országokban még a tanúvallomásokat is videofelvételen továbbítják, nem hogy sértetteket kitegyenek ennek.

Meglehet, Bacsa István is csak elszólta magát, mikor azt mondta, „én szexuálisan nem masszíroz… nem molesztáltam egyetlen gyereket sem.” Eleve ki hallott már ilyet, hogy egy férfival kell félmeztelen lányokat masszíroztatni? Vagy az úszókat lehet, sőt szerinte kell is, de az atlétákat, a súlyemelőket, a focistákat miért nem vetkőztetik le? Még ha azt is mondja, nem azért nyúlt hozzá a gyerekekhez, hogy tapogassa őket, látta a mellüket, a feneküket, és hozzájuk is ért. Hogy engedhet ilyet egy edző vagy egy szülő? Joggal ébrednek indulatos kérdések a nézőben, hogy az állítólagos elkövető melyik végtagját fűrészelje le életlen kiskéssel.

Nem világos, mi volt Hajdú célja a puszta nézettségnövelésen túl (ami ezúttal nem jött be, nagy szenzációját feleannyian nézték, mint a Házon kívült), megvédeni vagy megalázni akarta vendégét? „Ilyet nem talál ki csak úgy valaki” – hozta fel Szepesi mellett, és elmesélte, maga is áldozat volt, mikor 12 évesen megverte a tornatanára. Csakhogy már a szembesítés ötletével bizonyította, hogy annyi együttérzés szorult bele, mint Hannibal Lecterbe, aki lépre csalja, majd kivérezteti gyanútlan „vacsoravendégét”, és még meg is magyarázza neki, valójában jót tesz vele azzal, hogy ő a főfogás. Idézze be legközelebb a tornatanárát, és szembesítse magát a brutális pedagógussal, és talán még annyian is megnéznék a műsorát, mint ahányan az X-Faktor alatt egy samponreklámot.

Frizbi, Tv2, szeptember 18.

Címkék: kritika, távkapcsoló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!