„Több millióval többen lennénk, ha a Kádár-érában nem lett volna ennyire megengedő az abortuszszabályozás” – ilyen mondatokkal sokkolt Rákay Philip a köztévén futó új műsora első részében.
Úgy tűnik, lepergett róla, hogy a barlangi denevért se érdekelte legutóbbi nagy műsorötlete, az adófizetők 992 millió forintjába fájó Szent Mihály-napi országjárás, és fejébe vette, hogy egy teljes évig viszi arcpirítóan szubjektív „történelmi talkshow-ját” a rendszerváltoztatás időszakáról.
Noha a műsor szerkesztője, a Cohn- Bendit-riportot meghamisító Papp Dániel, nem valószínű, hogy ő vezetné vezérigazgató- helyettes főnöke kezét. Talán még azért se szólhatott, hogy nem neki kellene bénáznia a képernyőn, vannak erre ép beszédkészségű, kevésbé karómerev embereik, vagy ha már mindet eltávolították, hát áthívnak egy ismerőst a Hír Tv-ből vagy az Echóból.
„Huszonöt éve kiszabadult a szellem a palackból. Egy nép újra azt mondta, elég volt. Huszonöt éve egy nemzet megváltoztatta a világtörténelmet” – halljuk a bevezetőt Reviczky Gábor alámondásával, és azt kérdezzük, miféle nagy nemzeti kamumítosz épül itt? Csakhogy a pátosz elkezd közhelyekkel keveredni: „a legvidámabb barakkban zajlott a mindennapi élet, még ha kicsit fékezett habzású is volt minden, ám a mélyben persze ott szunnyadt 1956 lelki öröksége” és „miközben az állampárt legrafináltabbjai nagy erőkkel a hatalom átmentését szervezik, valaki megint zsíros kenyeret tett a csepeli Lenin-szobor kezébe”.
Kínosan hatnak a műsorvezető feltehetően humorosnak szánt mondatai is, mint hogy „a hidegháborús nemzetközi helyzet meg fokozódott. Ugye, Pelikán elvtárs?” és „hej, azok a boldog szép napok ott a bécsi Mariahilfer Strassén!”
Röpködnek az évszámok, az evidenciaként kezelt fogalmak, mint a népies és urbánus ellentét, a kádári konszolidáció és a nagyhatalmi viszonyok változása, de minden magyarázat látszólag előre elpróbált interjúkból hangzik el a vendégek szájából. Nincsenek beszélgető-, urambocsá’ vitapartnerek, mindenki előadhatja a saját igazságát, beleértve a túlterjengő műsorvezetőt is.
Tőkéczki László történész nem csak könyvekből ismeri a szocializmust, melynek aktív közéleti szereplője is volt, de miért lenne hiteles forrás a Pázmány egyetem egy most végzős diákja? A Polgári Szemlében publikáló Kávássy János, szintén a Pázmány (PhD) hallgatója, olyan értékes infókkal gazdagított bennünket, mint hogy „Reagan egy emberi személyként tekintett Gorbacsovra”. György László, a BME pénzügyi tanszékének adjunktusa legalább szabatosan mesélte el, miért lettünk a világ 11. eladósodottabb országa, de Rákay az ő mondataiba is belezagyvált: „Kádáréknak elég sok melójuk lehetett ebben, hogy sikerült elérni” és „honnan kapott egy virtigli kommunista ország akkoriban hitelt?”
A legbicskanyitogatóbb azonban a kádárizmusban az abortusz liberalizálásával államilag instruált, tömeges népességpusztításról szőtt zavaros elmélete volt, amely azért sem helytálló, mivel akkor emelték a családi pótlékot, bevezették a lakásépítési kedvezményt (szocpolt), 1967-ben pedig az egész világon leghosszabb ideig járó és legmagasabb összegű gyest, amitől átmenetileg még nőtt is a népszaporulat. Vagy csak szerette volna azt a négy és fél millió, meg nem született embert is a Kossuth térre vizionálni?
Szabadság tér ’89, M1, január 8.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
