Távkapcsoló: Élet mindenekfölött. - Tenyérnyi gyerekek, M1, május 13. Bálint Orsolya tévékritikája.
Szívfacsaró látvány, ahogy csövek lógnak ki egy újszülöttből, aki kisebb, mint egy vekni kenyér. A világon töltött első hónapjaiban orrszonda táplálja, az édesanyját csak az inkubátor ajtaján benyúló kézről ismeri. Az élet értéke azonban mindenekfölött áll: ma Magyarországon minden 24. hét után született vagy életjelenséget mutató újszülöttet el kell látni és életben kell tartani, nem törődve azzal, milyen lesz a gyermek életminősége, a család élete.
Többük drámáját elkísérte egy darabon a kamera, de a sok vágás miatt szétszabdaltak, személytelenek a történetek. A csecsemők halálának bemutatásától megkíméltek, de így is megrázó a gyerekük életéért remegő szülők riadt tekintete. A dokumentumfilmesek nem tudtak ellenállni az orvosok és nővérek jogos panaszkodásának – régi gépek, kevés ember, rengeteg munka, méltatlan fizetés, nem jönnek újak, itt mindenki már csak hivatástudatból dolgozik. De szavaik szerénységéből, empátiatartalmából és a mosolyukból is úgy tűnt, kivételes emberek dolgoznak a koraszülött-ellátásban. Sokat elmond munkájukról az is, hogy bár nálunk kétszer annyi korababa jön világra, mint a környező országokban, a csecsemőhalálozás mégsem magasabb.
A film egy szempontból nincs összhangban azzal, amit az orvosok magyaráznak – hogy a legtöbb koraszülés a rossz szociális helyzettel hozható kapcsolatba. Csupa jól szituáltnak, átlagosnak tűnő házaspárt látunk, akik korai fejlesztésre viszik a gyereket, gyógytornára, ha ki tudják fizetni, és az anya otthon is marad, hogy a főállásnak beillő munkát végezze.
Komoly erkölcsi dilemma ez az orvosoknak is, akik látják: sok család rámegy arra, ha hazavisz egy súlyosan károsodott újszülöttet. Bár az élet védelmére esküdtek, felteszik maguknak a kérdést, miért kell sok szenvedés árán, „erőszakkal” életben tartani ilyen babákat? Csakhogy három évtizedes szabályozás árnyékában dolgoznak, amelyet akkor alkottak, amikor esély sem volt akár félkilós babákat is életben tartani. Ám a törvényhozók nem restségből nem változtatnak: nálunk az a „nemzeti hagyomány”, hogy az élet fenntartása – bármi áron –, fontosabb, mint az élet minősége.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
