A hol Miamiban, hol Franciaországban élő, évente egyszer pár hónapra hazalátogató Frei Tamás szerint nem pénzkérdés, hogy valaki Magyarországot, Európát, vagy az egész világot tekinti életterének. Sokkal inkább a szabadságérzeté, hogy el mer-e menni, valamint az életszervezésé, hogy ki hol bérel lakást, illetve hogy egy laptopról, a világ bármely pontjáról is tudjon dolgozni. „Mikor a tengerparton ülsz egy kávézóban, akkor is dolgozol?” – kérdezte tőle kerek szemekkel Rónai Egon. „Persze, én sokat dolgozom” – felelte Frei. „Hmm, ez érdekes” – hümmögött talán szarkasztikusan, talán picit irigykedve a műsorvezető.

Az egykori sztárriporternek abban igaza van, hogy nem lehet örökké az anyagi körülményeinket vagy a politikát okolni azért, ha nem változtatunk az életünkön a boldogulásunk érdekében. Továbbá be kéne fejezni végre az esztelen hazaárulózást is, mikor valaki nem tartja be az „itt élned s halnod kell” költői parancsolatot. Értjük, mikor azt meséli, ha itthon bekapcsolja a rádiót, összeugrik a gyomra, mert elkezd ömleni rá a sok „negatívizmus”, meg az olyan „lábszagú, gázos” közéleti események, mint az Orbánszobor-döntés. Azt az utópiáját ellenben nehezen tudjuk elképzelni, hogy ha Gyurcsány lemondott volna 2006-ban, ma nem lennének oligarchák (az ő szóalkotásával élve poligarchák), ellenben lenne politikai kultúra.

A magát a „sikeres, megosztó és provokatív” fogalmakkal jellemző, az emberek áradó szeretetét az utcán járva is érző, szerény riporter minket vádol azzal, hogy városi legendát csináltunk az orosz (ál)bérgyilkos ügyéből, akitől ő nem is azt kérdezte, mennyiért ölné meg Orbán Viktort, s főképp nem szervezett gyűjtést e célból. Utóbbi valóban irdatlan sületlenség, de kár, hogy azt nem fejtette ki, mi oka volt Juszt Lászlónak azt állítani, hogy az interjúalanya statiszta volt – ami Frei szerint nem igaz, ámbár végül per helyett mindketten vállalták, hogy többé nem beszélnek az ügyről.

„Csak az nem hibázik, aki nem csinálja” – söpörte le végül a tévés karrier je dicstelen végét firtató kérdéseket. Különben is, átnyergelt a regényírásra, mert „ebben a műfajban csomó dolgot el lehet mondani, amit te esetleg meg nem kérdezhetsz ebben a tévécsatornában” – fűtötte Rónait. „Szerintem itt én bármit megkérdezhetek. Mit nem merek megkérdezni szerinted? Vagy mit nem lehet?” – értetlenkedett Rónai sértődötten. Frei erre előadta az új könyvében kifejtett összeesküvés-elméletét az egy politikai és két erős gazdasági körből álló magyar elitről, akikről el se tudjuk képzelni, milyenek valójában, ráadásul ők kerülhetnek hatalomra, ha Orbán bukik.

Pontosan az összefüggések mindenáron való felállítása és a dossziésan hatásvadász tálalás az, amitől Frei mindig is közelebb állt a fikcióhoz, mint az újságíráshoz. Úgy tűnik, végül csak megtalálta igazi hivatását, mert ami a sajtóban főbűn, és amiért saját kollégáitól sem várhat senki együttérzést, egy politikai krimit még akár bestsellerré is tehet.

Húzós, ATV, október 7.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!