Miért okoz kéjes örömöt az, ha mások szerencsétlenkedésén röhöghetünk a tévében? Persze a tehetségkutató válogatójához hozzátartoznak a bohócok, szomorúak és vidámak is. Az ember önkéntelenül elmosolyodik, mint mikor annak idején az iskolai énekórán véletlenül felszólították azt, aki mindaddig bölcsen lapított.
Nem azt várnánk, hogy a mentorok hamis biztatással növeljék a tehetségtelenek önbizalmát. Valószínűleg eleve azért jelentkeztek, mert még senki se beszélt velük őszintén, vagy a környezetüknek sincs hallása, vagy az is mindegy lenne, ha valaki megmondaná nekik, hogy egy körfűrész is szebben szól náluk, ők ettől még énekelnének. De az már fájó, ha a szórakoztatás egyetlen forrása a káröröm.
Mikor a mentorok épp azon panaszkodnak, hogy eddig milyen vacak a felhozatal, egyszerre betoppan Zámbó Krisztián, akit legutóbb a Fókuszban láttam becsípve dajdajozni a Csepeli Munkásotthonban rendezett jubileumi Jimmy-gálán, „tumultus, pátosz és őrület” közepette. Mivel hangja van, nem szórhatták ki elsőre, de gyanús, hogy innentől kezdve az egész műsorfolyamon végigvonul majd a Jimmy-nosztalgia.
Bár Jimmy hangja különleges volt (dalszövegeiről most diszkréten nem teszünk említést), és váratlan, rejtélyes halála tovább táplálta „a király” kultuszát, ebből ma már a Csepeli Munkásotthon befogadóképességénél nagyobb nézettséget kovácsolni aligha lehet. Még egy ideig eljátszhatják, hogy Krisztián magának akar bizonyítani, miközben az égbe integet, hiszen ő is „csak egy fiú, aki túl korán elvesztette az édesapját”, ami még megható is lenne, ha nem álszent, fabrikált drámát látnánk.
Az interneten követem a műsor eredetijét, a brit X-Faktort (bárki megteheti a honlapjukon), és látom azokat az ügyesen tálalt, de valóban megkapó sorsokat. Mint például a szülei válása után utcagyerekké züllött fiúét, aki egyszer csak gitárt vett a kezébe, hogy túléljen. A zene egykor vigasztalta, most pedig elismerést és megélhetést is hozhat számára. Talán még az azóta nem beszélő szüleit is összebékítik kis segítséggel – hiszen ez show-műsor, ennyi belefér. De ott a leggroteszkebben nyivákoló háziasszonyon sem vihogtak, sőt a műsorvezető együttérzőn lapogatta a nő tinédzser gyerekeinek hátát amiatt, ami másnap minden bizonnyal várta őket a suliban.
A mentorok még a kínosan lelkes amatőröket sem alázták úgy, mint Nagy Feró, aki egy versenyzőlánytól így búcsúzott: „nincs az a dívány…”, és többeknek a képébe vágta, hogy „szar volt”. Egy dolog, hogy a tehetségteleneket ledobják a Taigetoszról, de méltatlan a zongorát is utánuk hajítani, hogy még nagyobb legyen a röhögés. Érdekes dolog „a legszebb öröm”. Általa különbnek érezhetjük magunkat másoknál, holott mi talán ki se mernénk állni a fehér ikszre.
X-Faktor, RTL Klub, szombatonként
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
