A héten hatodjára startolt a magyar televíziózás legsikeresebb valóságshow formátuma: a bekamerázott VV-terráriumban már gyülekeznek a társadalom legsötétebb bugyraiból gondos munkával összekukázott, kriminális kacajú szexipari segédmunkások (alias modellek), tesztoszteronrakéta Gyúrós Józsik, félanalfabéta menő „vállalkozók”, pszichopátiásan gátlástalan törtetők, meg az oktondi csodabogarak, hogy újra alulmúlják, amit eddig alulmúlhatatlannak hittünk.
A 2002 óta változatlan nyereményeknek és a szerepléssel járó egynyári celebstátusznak még mindig megvan varázsa a VV-jelentkezők számára, de a nézőket is éppúgy be tudja szippantani, mint az újdonság erejével ható kezdetekben.
Van a tévés kukkolásnak egy perverz bája, emellett ha megismerjük a szereplőket – mint bármely rendszeresen vetített műsor esetében – lassan elkezdünk érzelmi viszonyt ápolni velük, legyen az utálat, rokonszenv, vagy megdöbbenés. Értelmiségieknek ciki VV-t nézni (vagy már az is az, ha még nem dobtuk ki a tévénket), csakhogy nem lehet minden nap Tarr Béla életmű-retrospektívet tartani otthon, és olykor jól esik egy kis kárörvendő-megrökönyödő valóságshow-nézés, már a bűnös élvezet miatt is. A napi szintű követése viszont már jobban pusztítja az agysejteket, mint a metil-alkohol, legelébb is az anyanyelvi készségeinket rombolja a szaftos káromkodások és a helytelenül használt idegen szavak garmadájával. (Két nap se kellett, és már hallhattunk olyat, hogy „improvizál neked”, imponál helyett).
Azt sem vitathatjuk el a VV stábjától, hogy olyan profin szerkesztik és menedzselik a műsort, hogy még az észak-koreai állami tévé is tanulhatna tőlük fegyelmet és céltudatosságot. Képtelenség megúszni, hogy bármely napszakban és társmédiumban ne tolják bele az orrunkat valamiféle műsorpromóba. Miközben zsigerből tudjuk, hogy a „való” jelző a legkevésbé sem fedi az általunk ismert világot, egyszerűen csak jól csengő alliteráció, lassan immunissá válunk arra, hogy felismerjük az alig burkolt manipulációt, esetleg már nem is igen zavar bennünket.
A közöny, a fásultság ugyanígy észrevehető a közéleti-politikai témák iránt, de elveszítjük elemi érdeklődésünket akkor is, ha a mindennapi megélhetési vagy családi problémák szűkítik be a világunkat. Ilyenkor már menekülés is az agyzsibbasztó tévézés az ingerszegény, boldogtalan, sokszor reménytelen közegből.
Számos összeesküvés-elmélet született már arról, kinek jó ez, azon kívül, hogy nyilván hasznot hoz a tévécsatornának, miért épp a választások előtt vetik be az agysejtpusztító tömegfegyvert, és miként fogja ezúton a kereskedelmi média erkölcsileg lezülleszteni és fogyasztói rabigába hajtani a társadalmat. Csakhogy eddig is virágzott a kínálat ezekből a műsorokból, ráadásul a jelenlegi közmédiából is hasonlóan propagandisztikus néphülyítés folyik, csak hálós atlétatrikó helyett öltönyben-nyakkendőben. Hiába csomagolják be, attól még ugyanúgy bűzlik a kaki a palacsintában, és mindig lesz, aki sorban áll a desszertért.
ValóVilág 6, RTL II.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
