Alapos függőséget okozhat a napi részekben adagolt Terápia című sorozat. Sokan már ezért fizettek elő a filmcsatornára, hogy az izraeli sikerszéria magyar adaptációjában beleshessenek a pszichológus rendelésére és kihallgathassák pácienseinek legbelsőbb titkait.
Dargay András (Mácsai Pál) a legmenőbb pszichoterapeuta a városban, rendelőjében ki se hűl a kanapé. Persze senki sem terápiára jön hozzá (ezt bevallani is kínos lenne, ráadásul a társadalom azonnal megbélyegzi a gyöngeséget), csak tanácsért, szakvéleményért vagy épp az iránta érzett vonzalomból. Ahogy Dr. House is állítja, mindenki hazudik – önmagának, a környezetének, de még a terapeutát is megpróbálják átvágni, manipulálni. Az ember már csak ilyen furán működik: mindent megtesz, hogy elnyomja, leplezze a gondjait, miközben a legjobban arra vágyik, hogy valaki előássa és babusgassa ezeket. Csernus doktor rég leüvöltötte volna a hajat a páciensek fejéről, de Dargay csak megértő kutyaszemekkel, félrebólintott fejjel néz és hallgat, néha visszakérdez. Mikor aztán maga is elmegy (persze szintén nem terápiára) mentorához (Csákányi Eszter), kiderül, hogy ő is legszívesebben elásná klienseit a kertben.
Mácsai zseniálisan játssza a kiégett terapeutát, akit már csak szakmai hiúsága motivál a munkában. Saját házassága omladozik, kínozza az életközépi válság, de legfőképpen az emberi hülyeség. A pszichoterápia pedig igazi szaftos lélekpornó. A páciensek olyasmiket is kibeszélnek, amiket a legintimebb kapcsolataikban sem, számítva a diszkrécióra és arra, hogy a terapeuta nem ítélkezhet fölöttük.
Meglepő és újszerű már ez a szókimondás is, mikor a néző magyar színésztől hallja a tévében, hogy „elég, ha kivered”. Tasnádi István és forgatókönyvíró-csapata nem fukarkodott az erős kifejezésekkel, melyek hitelesek is a markáns karakterek szájából. Mácsai és Csákányi kettőse pazar, de Nagy Ervintől is rendszeresen libabőröztem. Erős energiákat mozgatott Nagy Zsolt, Sztarenki Dóra, és az ifjú tehetség, Szamosi Zsófia is. Csak Marozsán Erikát éreztem hamiskásnak, túl sok őszintétlen gesztusa volt. De nehéz is őt úgy figyelni, hogy szemernyi féltékenység se befolyásolja a női nézőt. Hiszen Laura gyönyörű, jómódú, a barátja épp megkérte a kezét – bár nekünk lennének ilyen problémáink. Az azonban már nem játék, hogy szerelmes a terapeutájába. Dargay szerint ez persze csak klasszikus érzelemátvitel, de ő sincsen fából. Nem lenne példa nélküli, ha mégis kialakulna köztük a „bűnös viszony”, akárcsak a nős Carl Gustav Jung és csinos fiatal páciense, Sabina Spielrein esetében. Egyelőre ez a legizgalmasabb szál, de ígéretes a felütés minden egyes történetben, melyek hónapokra elegendő táplálékot adhatnak lélekbúvár és leselkedő szenvedélyünknek. A Sörgyári Capriccio Pepin bácsiját idézve: „gyönyörűség, na, mint a panoptikumban a nemi eltévelyedések”.
(Terápia, HBO, hétköznaponként)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!