Csakis az ovisok fúrhatták meg A Dal döntőjét. Van ovis gyerekem, és vacsora alatt is a Kedvesemet dúdolja, bár nem a tévéből, hanem a rádióból ismeri rég, és már a Csókolomot is fújta. A miniorákulum két elődöntővel ezelőtt megmondta, hogy ByeAlex fog nyerni. Lezsírozták a Kisvakond csoportban, ahová csupa Alex-sapkás gyerek jár.
ByeAlex elsősorban az ő kedvencük – ezt a zsűri nem győzte eléggé hangsúlyozni. Rakonczai Viktor hallotta, hogy a kicsik szeretnék, ha ByeAlex lenne a jelük az oviban. Rúzsa Magdi szerint pedig farsangra Alexnek öltöznek – mire Csiszár Jenő beszúrta: „mer’ az olcsó”.
Márta Alex látszólag zen nyugalommal viselte ezeket a veretes szakmai észrevételeket, mint a versennyel járó elkerülhetetlen blamázst (Cserpes Laura sem tehetett mást, mint hogy mosolygott, mikor pimaszul jónőzték). Aztán a döntőben óriási fityiszt mutatott mindenkinek – mert a mindenre elszánt ovisok harmadszor is küldtek rá fejenként húsz SMS-t.
Nem ez az egyetlen összeesküvés-elmélet. Akad, aki szerint a „jakobinus megjelenésű” ficsúr „nemzetellenes anarchista merényletre” készül Malmőben. Az biztos, hogy ByeAlex sokkolni fog, különösen a német Cascada, az ukrán Alina, vagy a szlovén Hannah dobhártyanyúzó diszkószámai után. Egyenlő esélyek mellett nem lennének valódi ellenfelei az albán ősrockerek, sem a norvég Lady Gaga, az orosz, vagy a dán Celine Dion (mindkettő pánsíppal dúsítva), a máltai, lett és az ír trendi metroszexuálisok, a svájci üdvhadsereg „katonazenekara”, vagy az izlandi Legolas-hajú Meat Loaf sem, bár ő szintén anyanyelvén énekel, viszont modoros dala a Halleluja halvány utánérzése. Csakhogy az Eurovízió legalább annyira szól az európai nemzetek közti évezredes rokon- és ellenszenvekről, mint a kortárs popzene univerzális ízléstelenségéről.
Kérdés, hogy működik-e majd az idegen fülekben is a Kedvesem varázsa, ahogy egyszerű költőiségével, ritmikusságával és cukiságával bemászik a közönség, már a gyerekek lelkébe is. Még az is előfordulhat, hogy a nyáldalfesztiváltól megcsömörlött nézők is rákapnak, és a magyar közönség példájára végre bemutatnak valamennyi Sálálálá bébinek meg Úhúhúgy fájnak – így nyert hat éve a szörnymaszkos finn metálzenekar, a Lordi.
A sok szirupos-képzavaros versenydalnál és a Novodomszky Évára erőltetett elsőbálozó ruhakollekciónál (Gundel Takács kínosan harmonizáló kiegészítőivel) csak a zsűri viselkedése volt arcpirítóbb. Már tavaly is alpáriságával és túláradó habogásával sorozott minket Csiszár „én a fülemmel élek” Jenő. Rákay Philip hasonlóan szerénytelenül ontotta a szakmai kritikát és a pátoszos, „nemzetünk zenei nagykövetét keressük” szlogeneket. Rakonczai Viktorról az eltelt egy évben sem tudtunk meg semmit, hogy bárkit érdekeljen a véleménye. Rúzsa Magdi és Walkó Csaba pedig, nehogy megsértse kollégáit, csak óvatos közhelyeket mert mondani, mint hogy „igazi tehetség vagy” és „van helyed Malmőben”. Ám a szavazás rendjének megváltoztatásával a köztévé elkaszálta nagy tekintélyű zsűrijét, a közönség pedig Lúdas Matyiként (az elő-, a közép- és a végső döntőben) háromszor verte vissza rajtuk a Dalt.
A Dal, M1
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!