Persze nem néznénk szívesebben szociodrámákat reggelire a nyári szabadságunk alatt, de a Szex és New York zenéjére, egy hyaluronsavas ráncfeltöltés és egy Szilénusz Cuvée 2007-hez lesütött, hízott libamáj elfogyasztása között, a jachtkikötős luxusszálloda medencéjében (nem is az iszapos-hínáros, pórnéppel zsúfolt tóban) lubickoló turistáké nem igazán az a balatoni nyár, amelyet a legtöbb magyar ember ismer. A köztévé nyári matinéműsora már tavaly is sűrű volt a szponzorált hirdetésektől és a wellnessnyereményektől, de ekkora parasztvakításról még nem is álmodhattunk.

Miután egy éve Csiszár Jenő segítségével megtudtuk, „mennyire szennyezett a Balaton bombailag”, az idén már arra tanít bennünket, oktondi fogyasztókat, hogyan válasszunk ételt a borhoz, merthogy „van a gasztronómiának egy ilyen szintje”. „Amit ma sokan hosszúlépésként előadnak, az a magyar lélek meggyalázása, szégyen, Brüsszel bosszúja” – ostorozza a nézőket Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője, Csiszár Jenő szerint a „gurmandok gurmandja”. „A Kékszalag verseny lengi át az egész napi témakörünket” – áradozik Jakupcsek Gabriella, akinek egzaltált frizuráját egy búbos vöcsök a párzási időszakban simán benézné. Épp olyan gátlástalanul ontja magából a zagyvaságokat, mint Bye- Alex jampi nagyfaterjának beöltöztetett műsorvezető társa, aki zsűrizés helyett jövőre talán az eurovíziós színpadon is megcsillanthatná zenei életműdíjjal kitüntetett tehetségét. Egymást túlbeszélve hangsúlyozzák, milyen nagy nap ez a mai, mert „elstartolt a Kékszalag”. Majd élőben kapcsolják az egyik rendezői hajón imbolygó Vogyerák Anikót, és akkor dördül el a startpisztoly, csak mellékesen. „Először mi történik? Elindulnak a hajók, és aztán megfordulnak? Vagy mit kell elképzelni? […] Hatszáz hajóról beszélünk. Hogyan férnek el, hogy nem ütköznek össze?” – kérdezgeti a rákvörös fejű szervezőt a viccen kívül szőke riporternő, aki még azt sem tudja, mi fán terem (fán terem?) a citromsárga riasztás.

„Féktelenül boldog vagyok, hogy néhány olyan lehetetlenséget eloszlassunk, egy olyan legendákat, hogy most egy, azt mondják, meglátják a golfütőt, és a golfozó embert, akkor Magyarországon hál’ istennek, amit régen csináltak, hogy hát ez egy luxus, meg ez egy luxussport, meg a gazdagok sportja” – magyaráz összevissza Csiszár következő vendégének, a buzgón helyeslő golfklubtulajnak. Nyelvérzéke hihetetlen szociális érzékenységgel is párosul, hiszen manapság potom pénz a napi 10-13 ezer forintos golfpálya-beugró, kézikocsit és ütőkészletet meg vaterázhatunk is.

A világ hetedik csodája, hogyan vezetheti ez a páros a köztévé műsorait – köztük a Rákay intendáns által zászlóshajónak becézett Magyarország, szeretlek!-et –, mikor úgy hasítják a magyar nyelvet, mint a Google-fordító finnből, és annyira szórakoztatóak, mint a vajúdó nő mellett szexvicceket mesélő szülészorvos. Persze biztos egyedül engem lepett meg, hogy a műsorból hat percet kisajátító intendáns így smúzol nekik: „csak ne szerénykedjetek! Ha ti nem lennétek…”, a „Jenőkéje” meg „kérlek alázattal” válaszolgat.

Balatoni nyár, M1, július 25.

Címkék: távkapcsoló, kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!