A római napsütésben, vagy mégis inkább a Szent Péter téri emelkedett hangulatban „a pápa szíve kitágult az egész világ felé” – hallhattuk a Duna Tv élő közvetítésében XVI. Benedek utolsó audienciájáról. Bár Török Csaba atya, a magyar katolikus püspöki kar andalító hangú tévéreferense elkezdte magyarázni, mi is az audiencia, nagyjából arra jutottunk, hogy azt jelenti, kihallgatás, és „gyakorlatilag nagyon régóta tartó gyakorlat”, ezért fontos.
A hívek több mint százezren voltak – szép szám, bár II. János Pál boldoggá avatásán jóval többen vettek részt. XVI. Benedeknek pechje volt, hogy ilyen karizmatikus és népszerű egyházfőt követett a péteri szolgálatban, bár ez látszólag nem zavarta, a maga módján, kisebb felhajtással töltötte be szerepét. Ráadásul épp az ő pápasága alatt pattant ki több száz papi pedofíliaügy és a vatikáni bankbotrány is. Csaba atya szerint őszentségét olyan vitatott ügyek miatt támadták, „amelyek a sajtó aránytalanul felnagyító funkciója alapján világszerte szenzációszámba mentek vagy mehettek”. „Mire a pápa megérkezik, addig végigvenni nem tudjuk” – jegyezte meg kissé sértődötten.
De ahogy Berlusconinak, XVI. Benedeknek is megbocsátották a gazdasági vezetés hiányosságait az olaszok, akik Mucsányi János szerkesztő-riporter szerint nagyon megszerették őt. Az atya szerint ebben szerepe volt, hogy szép, dallamos kiejtéssel beszélt olaszul. És még megannyi nyelven! A katolikus egyházfők talán legkedvesebb gesztusa a nemzetek köszöntése, amikor anyanyelvükön szólnak a zarándokokhoz, és ma már a tévénézőkhöz.
Mikor a szentatya begördült a pápamobilon, valóban hajlott hátú, fáradt kis öregembert láttunk. Nagy kört ment, Csaba atya szerint azért, hogy „legalább szemkontaktusba kerülhessen minél több hívővel”. Mire körbeért, a „zarándokszülők” egy fél bölcsődés csoportot megáldattak vele, és még ezután jött csaknem egyórás beszéde. Bár mindenki megérti, a szentatya külön is megköszönte, hogy elfogadták döntését a visszavonulásról. A híveknek azt üzente, „gyermekként bízzátok magatokat az Úr karjaira” és „Isten szeret benneteket”. Sokan megkönnyezték, és többször is vastapssal ünnepelték búcsúzó szavait.
Csaba atya ismerte őt már korábbról is, „az egyszerű kis fekete reverendájában, sapkájában, kabátjában járt a munkahelyére, mint mondhatni bárki más”. „A mosoly már akkor is jellemző volt rá?” – kérdezte a szerkesztő, mintha ez arrafelé különcség lenne. „Ő egy jó kedélyű ember. Mondják, hogy a bajorok általában jó kedélyűek, ez rá különösen igaz” – tudtuk meg az atyától.
A magyaroknak is tett egy fontos gesztust: 900 év után újra boldogot avathattunk. No és neki köszönhettük, hogy „az Árpád-házi Szent Erzsébet-év tudatosult az egész világegyházban”. Érdekes versengés, hogy kinek a szentjeit ismerik el, és kié népszerűbb. Talán egyszer rájuk is lehet majd fogadni, mint a következő pápára (Erdő Péter a brit fogadóirodák oddsainak összesítésében jelenleg az ötödik legnépszerűbb jelölt). Bár Csaba atya szerint őszentsége kétszer is „brazil nyelven” köszöntötte a brazilokat, szerkesztő kollégája javította a nyelvbotlást. Remélem, a konklávét is ők közvetítik. Tőlük biztos nem hallanánk, amit D. Tóth Krisztától, aki a felszálló fehér füst láttán bemondta, hogy „a Szent Péter téren elszabadult a pokol”.
(XVI. Benedek utolsó általános audienciája, Duna TV)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!