Döntős az Eurovíziós Dalfesztiválon, és ma este akár nagyot is robbanthat ByeAlex, akinek a csütörtöki elődöntőben elsőként mondták a nevét a továbbjutók közül. Bár csúszkált a hangja, mert láthatóan iszonyúan izgult, a fülbemászó dalt és az énekes eredeti figuráját azonnal értékelte a malmői közönség: az ének még el sem indult, máris ritmusra tapsoltak, vele együtt dúdoltak és a szám végén is óriási ovációt kapott.
„Nagyon aranyos, de ismerjétek el, hogy nem tud énekelni” – írta róla egy néző a dalverseny közösségi oldalán. Egyesek szerint szexis, Johnny Deppre hasonlít, mások szerint csóró, és „ellopta az izraeli versenyző szemüvegét” a magyar énekes. Csak páran kifogásolták, hogy egy szót sem értenek a dalból, ám a többséget ez cseppet sem zavarta, sőt tetszett nekik a fura, de dallamos nyelv. Mások is anyanyelvükön énekeltek, ez nem lesz döntő szempont a kimúlhatatlan történelmi rokon- és ellenszenvekkel terhelt szimpátiaszavazásnál. A görögök által ismételgetett „alcohol is free” (ingyen pia) refrén sem angolsága miatt rezonált a műkedvelő amatőr focicsapatra hajazó bandát továbbjuttató közönségben.
Bármelyik külföldi barátomat kérdeztem, mindenkit elbűvölt a Kedvesem, és ugyanazt mondták, amit sok magyar is A Dal döntője után: üdítően más és minőségében is jobb zene, mint a szokásos eurovíziós rágógumipop-, etnotechno és műmájermetál-produkciók. Szerencsés volt, hogy utána épp egy ifjú norvég dominanövendék dobhártyanyúzó dala következett, így még erősebben kirítt a mezőnyből.
Az elődöntő utáni sajtótájékoztatón feltűnt, hogy a Nietzsche-idézetet is elmorzsoló ByeAlexre kedves, szeretnivaló, ámde a versenyre kevés veszélyt jelentő csodabogárként tekintenek a svéd szervezők és nemzetközi vetélytársai, köztük az Army of Lovers elfeledett román tagja, az izlandi Meatloaf, az örmény Jézus Krisztus Szupersztár és a hernyószemöldökű azeri Rick Astley. Talán épp ez a lekezelés fogja felébreszteni a közönségben azt a dacot, amely végigtolta Márta Alexet a magyar elődöntőkön.
De még továbbjutásának sikere sem tudta összébb hozni a rendíthetetlenül szélsőséges hazai véleményeket: rajongói váteszként tekintenek a lánglelkű filozófus-zenészre, míg utálói sosem fognak megbékélni azzal, hogy a „jakobinus megjelenésű, nemzetellenes »kultúrát« képviselő, anarchista ficsúr” képviseli hazánkat az amúgy is leköpködött zenei vurstliban. Úgy tűnik, az énekes továbbra sem tud felülemelkedni sokat hangoztatott sértettségén, és fűti a bizonyítás vágya, pedig ideje lenne végre kiengednie, és a saját örömére énekelni. Mert bárhogy is alakuljon a ma esti döntő, itthon akkor is bántanák, ha nem lenne rajta sapka, hát még hogy van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!