Két éve nem volt olyan rekordnézettségű sorozatpremier, mint A búra alatt dupla epizódos indulása. A lelkesedés bizonyára a szerzőnek, Stephen Kingnek szólt, ám nem egészen azt kaptuk, amit vártunk: a regényéből készített sorozat csak korlátozottan működőképes, mint a gigantikus erőtérkupola alá szorult képzelt amerikai kisvárosban a rádiós kapcsolat és az értelmes gondolkodás.
Talán nincs még egy szerző, aki annyi álmatlan éjszakát okozott volna már nekünk, mint Stephen King. Nehéz is letenni a könyveit, kivételes tehetsége van a feszültségteremtéshez, valamint a természetfeletti hátborsóztatóan valószerű ábrázolásához. A búra alatt című művében elsősorban az emberi aljasság, kapzsiság, féltékenység és hataloméhség nem kevésbé sötét és veszélyes mélységei foglalkoztatták, illetve az, hogyan boldogulna a modern világtól teljesen elszigetelten egy település – mint egy miniatűr társadalom – egy apokalipszis-közeli helyzetben. Az egyetlen sci-fibe illő motívum maga a búra, amely egyszer csak leereszkedik a kisvárosra, és csupán az enyhe légáramot és a vízcseppeket engedi át a külvilágból.
Ám a mégoly briliáns alapanyagból a Lost – Eltűntek alkotói közül ismerős Brian K. Vaughan nem tudott acélosabb sorozatot gyártani, mint a Revolution. A hasonló hangulatú Jericho, vagy a szintén egy amerikai kisváros sötét titkait boncolgató Twin Peaks jóval izmosabbak voltak a párbeszédeket és az akkor még ismeretlen színészek alakításait tekintve is.
Hajgöndörítően közhelyes mondatokat hallunk: „maradj velem!” – mondják minden egyes haldoklónak. „Az emberek félnek, és a félelem ostobaságokat szül” – bölcselkednek a búra alatt rekedtek. Éber kómába esünk az olyan veretes motivációs beszédektől, minthogy „ha józanok maradunk, és összefogunk, átvészeljük!” Az a néhány poén is, amelyeket elvétve beszúrnak, például „tuti nem a kormány csinálta, mert működik” és „tuti nem a környékről jött, mert jó arc” még a szájunk szegletét se csiklandozza.
A történet szálait úgy dobálják összevissza, ahogy egy skizofrén sakkozik, de a színészek is sután téblábolnak, némelyikük pedig orrfacsaróan hamisan játszik. A tipikus amerikai vidéki városkaként lefestett Chester’s Mill infantilis nevű lakói (Angie, Dodee, Norrie, Ollie és a többiek) közösen benevezhetnének a helyi szépségversenyre, olyan végtelenül hiszékenyek és egyszerűen gondolkodnak, kivéve azt a pár agyas tinit, akik máris saját szakállukra nyomoznak búraügyben, valamint a Barbie becenevű, szexis-borostás exkatonát és a tüzes vörös újságírónőt, akiket muszáj lesz összeboronálni. A korrupt tanácsnok, a lelkész és a rendőrfőnök, azaz a városi „értelmiség” minden gond nélkül összehoztak a fejük fölött egy jókora összeesküvést. Sejthető, hogy ők tehetnek a búráról, csak a céljuk nem világos még. Az azonban már látszik, hogy nem ez lesz az a sorozat, amely a romantikus giccsben, pátoszos melodrámában és fondorlatos cselszövésben a teljes latin-amerikai szappanopera-ipart leiskolázó török Szulejmántól hosszú távon elhódíthatja a szerda estéket.
A búra alatt, TV2
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!