A minap levelet kaptam egy kedves olvasótól, aki kifogásolta, miért az adott műsor szereplőiről szól a kritikám. Megjegyzése komolyan elgondolkodtatott.

 

Szerintem lehet a kritika része a szereplők jellemzése, ha az a műsorban nyújtott teljesítményüket, és nem az embereket minősíti. Az, hogy Hajdú Péter nem tud se mozogni, se énekelni, a sánta vak macskát nem érdekelné, de mivel épp egy énekes-táncos műsorba ment el bohóckodni, ottani munkássága joggal eshet bírálat alá. Persze gyarló nézőként elsőre nekem is az ragadja meg a figyelmemet, kin hogy áll a sapka és mekkora csacsiságok gurulnak ki a száján. Különösen a karakterekre épített műsoroknál, legyen az hírességek dalpárbaja vagy civilekkel felvett valóságshow. Utóbbiba amúgy sem szentéletű Teréz anyák és egyetemi professzorok jelentkeznek, ami eleve magas labda.

Így esett, hogy pár hete alaposan elpáholtam az Éden Hotelt, a Viasat3 párválasztó játékát, melyet azóta is nézek. Néha még jézusmáriázom a szereplőkön, de már sokkal inkább lenyűgöz, hogy a stáb és a társulat ügyesebben kavarja, mint Piszkos Fred. Múlt héten olyan mesteri vérdrámát hoztak össze, hogy ismerőseim közül többen bevallották, még sírtak is, mikor az amatőr bibliabúvár és hányóbajnok Levi kiesett. Sokan lázongtak is, hogy a nézőknek nincs beleszólásuk a műsor menetébe. Legalább nem húznak le bennünket emelt díjas SMS-ekkel, melyek erejében amúgy sem hiszünk maradéktalanul. A Való Világban sem múlhat el szavazás anélkül, hogy valaki bundát ne kiáltana. Így is, úgy is csalódottak leszünk, ha nem a kedvencünk jut tovább.

Ám ha csupán a játékosokra bíznák saját sorsukat, nem biztos, hogy nézőbarát műsor kerekedne. Az Éden Hotelben nem csak feladathelyzetbe hozzák a szereplőket, már egymásnak is ugrasztják őket. Dani úgy jöhetett vissza a játékba, hogy titkos küldetésben vállalta, maga mellé állítja Krisztát. Ez nem tűnt óriási kavarásnak, hiszen amúgy is tetszett a lánynak. Csakhogy Kriszta ezután Dani miatt ejtette ki barátját, Levit. Persze, minek hozta őt ilyen döntéskényszerbe Levi, mikor tudta, hogy a lány szerelmes. Talán bízott a barátságukban, mely akkor valóban igaz lett volna, ha Kriszta nem tesz rá egy reménybeli kapcsolatért. Egyáltalán, nem túlzás szerelemről és igaz barátságról beszélni egy pénzdíjas, kamerák előtt és egymás ellen zajló játékban?

Olvasom a netes fórumokon a véleményeket, de még az Index blogja, az adások tartalmát leíró Hogyvolt? is 99%-ban arról szól, melyik játékos botlábú, lassú beszédű, baltaarcú vagy milyen állatra hasonlít. A cselekményről ugye nem lehet ennyit írni. Éden István, alias Mr. Nyíregyháza utólag azon szomorkodott, mennyire eláztatták őt a bejátszásokban. Bár nincs kétségem, hogy a legjobb elszólásait igyekeztek összevágni, és István vállalta is a nyilvános lemeztelenítés kockázatát, mikor elutazott Kolumbiába a vándorcirkusszal, kicsit már megértem a fiút. Nem érzem magam szebbnek, jobbnak, okosabbnak azért, ha valakiről leírom az ellenkezőjét, de bevallom, néha egy remek poén óriási kísértés, hogy rásózzak valakire.

Címkék: Képernyő-televízió, forint, kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!