Jakupcsek Gabriella délutáni talkshow-ja nem egy feminista kiáltvány, ez már a névadáson is látszik. A ridikül, avagy a női táska a francia nevetséges (ridicule) szóról kapta a nevét. A teremtés koronái ugyanis már legalább kétszáz éve gúnyolódnak azon, minek egy nőnek táska ahhoz, ami egy-két zsebben is elfér. Egy nő életvitelszerűen tud a táskájából élni akár napokig, de a ridikülje tartalmából egész személyisége is elmesélhető.
Szerencsére Jakupcseknél nem kérik meg a vendégeket arra, hogy borítsák ki a táskájukat az asztalra, mégis a legtöbben megosztanak személyes részleteket az életükből egy-egy mégoly banális téma kapcsán is, mint hogy jó-e a közös kassza. Szimpatikus, sokoldalú, sugárzó egyéniségeket látunk beszélgetni, akik szakmájukban, például színészként, pszichológusként, íróként is kitűnnek. Bár biztosan akadnak hasonló problémáik, mint az átlagos magyar anyának-feleségnek- háziasszonynak, élő példák arra, hogy a hivatásban való kiteljesedés óriási pluszt ad egy nőnek, akár saját ambíciójából, akár a mai társadalmi elvárásoknak megfelelve építi a karrierjét. Olyan oldott hangulatban csevegnek, mintha csak barátnőket látnánk, holott lehet, hogy a stúdión kívül sosem találkoznának. De ösztönösen megtalálják a kapcsolódási pontokat, és működni kezd közöttük a női szolidaritás is, helyeselnek, megerősítik egymást.
Míg Jakupcsek azt se tudja, merre keresse a „routert, he?”, Oszvald Marika felismeri a dekopírfűrészt, Ulmann Mónika használt már takkert, de a barkácsboltban úgy kéri, hogy „az a bigyó, amivel be lehet vonni egy izét”. Persze nincs baj ezzel a bájosan naiv, nagyon is szerethető női szereppel, amelyet oly régóta játszunk a világ, és főleg a férfiak kedvéért, hogy már magunk is elhisszük. De szerencsére nem minden beszélgetés ilyen bohókás, a Költészet napján Szabó T. Anna, Rácz Zsuzsa és Györgyi Anna olyan varázslatosan mélyen és őszintén mesélt saját versélményeiről, inspirációiról, és az író (vagy ahogy kissé lebecsülve nekik szegezik, „írogató”) nő kihívásairól a nagyon is férfias irodalmi világban, hogy órákig tudtuk volna még hallgatni.
Minden adásba hívnak egy férfi vendéget is (illetve az ikres téma napján egy ikerkutató ikerpárt), akik eleinte megszeppenten, vigyázzban ülnek a helyükön, de akad, aki pár perc alatt „nőiesítve lesz”, és teljesen beszippantják a társalgásba, mint Kálloy Molnár Pétert, míg mások végig kissé kívülállók maradnak.
Miközben a legtöbb nőt összekötik olyan alapvető életélmények, mint az anyaság, vagy a munka és a magánélet kiegyensúlyozásáért folytatott mindennapos küzdelem, érdekes, hogy több beszélgetésben – több generációnál is – felbukkan Polcz Alaine mint példakép. Szép, és egyben szívbemarkoló is, hogy mi, magyar nők mennyire tudunk azonosulni a sokat szenvedett asszonnyal, aki meg tudta őrizni együttérzését, gyöngédségét, női bölcsességét, tartását, derűjét és nyitottságát, minden, a sors által rá mért teher dacára.
Ridikül, M1, hétköznaponként
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!