Friderikusz Sándor végre visszatért a közéleti műsorok harcmezejére, csakhogy a tévézés pattintott kőkorát idéző alapokhoz. Talán a kései adásidő és barlangi sötétség teszi, vagy a kifinomult beszélgetőpartnerek intellektuális duruzsolása, de eddig minden este az álomdémonokkal birkóztam új ATV-s műsora alatt.
A modern stúdióberendezés, az erős megvilágítás és az osztott képernyők feladása, illetve a bejátszások majdnem teljes mellőzése szándékos minimalizmust sugároz. A polgári étkezőket idéző, szépen felpolírozott, hasas cseresznyefa asztal az egyetlen értelmiségi közhely ebben a bensőségességre, letisztultságra játszó enteriőrben. Azonban mindez meredek visszazuhanás a tévékamerák előtt folytatott rádióbeszélgetés fényévtizedekkel túlhaladott szintjére, és joggal ábrándítja ki a nézőket, akik a Friderikusz Mosthoz vagy A szólás szabadságához hasonló, korszerű, adrenalinpumpáló műsort vártak. Másnak pedig biztos épp az tetszik benne, hogy nem terelik el a figyelmünket fölösleges cicomákkal a magvas gondolatokról, melyeket a riporter egy idegsebész precizitásával és egy zen mester kedélyességével igyekszik kiszipkázni vendégeiből. Mintha megszelídült volna még a hanghordozása is, de hát ilyen sötétben mindenki lehalkul és suttogni kezd.
Szinte minden beszélgetésében tetten érhető elfogultságából azonban cseppet sem vett vissza, ami nem is baj, hiszen vállaltan baloldali műsorvezető egy vállaltan baloldali tévécsatornán. Ugyanígy nem tudja levakarni magáról a bélyeget az, aki az Echo Tévében vagy akár a jelenlegi köztévében dolgozik. De amíg a szakmai tisztesség szabályai szerint jár el, és szóhoz juthat nála világnézetétől függetlenül minden érdekes ember, senki nem köthet bele emiatt.
Különösen jó érzékkel is bír ahhoz, hogy izgalmas és jelentékeny beszélgetőtársakkal töltse meg műsorát. Neki adott először nagyinterjút a 3. leggazdagabb magyar is, és a társalgás csak azért fulladt kínos érdektelenségbe, mert vendége közhelyes életbölcsességekkel válaszolgatott kérdéseire, és sehogy sem tudtunk rájönni, mi a titka, ami milliárdossá tette.
Friderikusz az egyik legjobb műsorvezetőnk, mindig érdekes, ha képernyőn van, de még nem látszik, mennyiben tud műsora hozzájárulni a betegesen átpolitizált közélet megtisztításához, újratematizálásához. Ehhez még hónapok kellenek, hogy kirajzolódjanak az egészséges arányok, azaz nagyjából a témák 30 százaléka lenne politikai, 70 százalék minden más, ami fontos: tudomány, technológia, kultúra és akár még a sport is.
Műsorát azoknak ajánlotta, akik szeretnek gondolkodni, de nem csak ezért hiánypótló, amit elkezdett. Miközben a rendőri vezetők elleni büntetőperekről tudósítva a magyar sajtó jelentős része újabban „tüntetőknek” becézi a falait megostromló tömeget, végre valaki kimondta, hogy ne felejtsük már el, kik voltak ezek, akik autókat gyújtottak fel, utcaköveket hajigáltak, tankkal mentek neki a rendőröknek és köztulajdont rongáltak. Szerencsére az ő memóriája még mindig csalhatatlan.
Friderikusz, ATV
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!