Félméternyi magasságot is elér az utóbbi idők magyar aparegényeiből egymásra tornyozott könyvtorony – Esterházy Harmonia Cælestise nyitotta az évezredet a trendnek vagy legalábbis tendenciának érzékelt sajátos „műfajú” apapótló regények sorát, amit aztán maga fejelt meg két évvel később a Javított kiadás által.
Ahogy az említett alkotások is több műfaji kód nyomait viselik, úgy az Ungvár-parti piréz, virtuálisan posztumusz író, Balla D. Károly Tejmozija is legalább annyira család- és anyaregény, ahogy apapróza. A technikailag eltávolító elbeszélésmód, amely a létezés mikéntjére is folyton-folyvást rákérdez, a fiú nyomolvasását hivatott metafizikailag súlyozni. A fiúét, az örökösét, a leszármazottét, aki nemcsak az (életéből) eltűnt, hiányzó apát, de önmagát is próbálja ismételten meglelni, létrehozni. A végeredmény a megfelelő szavak keresésének lírai naplója is egyben – mely az elődírókkal is számot vett.
Az anya és az apa halála, biológiai és szellemi hagyatéka az elbeszélőt túl nagy kihívás elé állítja, önálló döntések meghozatalára kényszeríti, ám ebben elbukik, kudarcot vall, ahogy az elbeszélhetetlen elbeszélésében sem lehet győzelmet aratni. Mindazonáltal a vallomás-regény terápiás mozzanata (ha úgy tetszik, e könyv) siker(e)ként könyvelhető el. A torony épül tovább…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!