Talán elfogultak vagyunk, de tapasztalataink alapján a mi hagyományos adventi vásárunk a budapesti Vörösmarty téren és környékén ízlésesebb, természetesebb, mint a giccsbe hajló, sok műanyagot alkalmazó bécsi kollégája a Rathausplatzon.
A bécsi vásárt minden évben nagy nemzetközi hírverés övezi. A budapesti talán kevésbé ismert, nem szerveznek rá buszos kirándulásokat, viszont 2010-ben Európa „legje” lett a turisztikai szakemberek és látogatók szemében a sok „topvásár” közt.
És nem véletlenül: gyönyörű, egységes, látogatóbarát és mindenhol ülve, kényelmesen lehet enni! Hurkát, kolbászt, töltött káposztát, tócsnit, azaz cicegét, édes és sós lepényt, rétest, kürtős kalácsot. Meg inni a forralt bort 800 forintért, a gőzölgő teát 600-ért. Még a tejfölös vagy mustáros csupor is eredeti kerámia, hát még a sparhelt, a fával fűtött régi, de a standokon kiválóan üzemelő tűzhely!
A 19. században épült bécsi Városháza előtti parkban a hangulatra nem lehet panasz: a téren a forró puncs és a vattacukor illata száll, az viszont kedvünket szegheti, hogy a kis adag puncs és a színes cukorfelhő 3-5 eurót kóstál. Mellé mézeskalácsot, fánkot, mindenféle sütit, és „Langost” is vehetünk 2-3 euróért. Minden drága és minden nagyon-nagyon vásári. Ahogy az ember lánya végigsétál a parkban, csak az juthat az eszébe, ha már végleg adventi hangulatba borult, hogy hát igen, az isten megteremtette a világot – minden mást a kínaiak gyártanak. Meg ők is árulnak. Legfeljebb a sütiknél-itókáknál, fafaragványoknál, kerámiáknál találni „echt”osztrák árust. Vagy netán magyart – aki Hegyeshalomról jár át. A meleg, tarka műszőrmés gyapjúsapkák közül Naomi Campbell-szerű fekete szépség bújik elő, a tollas-bőrös-kagylós démonűző tucattárgyakat mesztic férfiemberek kínálják. A sálak – téliek és kevésbé téliek – ugyanazok anyagra, színre, mintára, mint a budapestiek, csak háromszor annyiba kerülnek. A karácsonyfadíszek darabja 8-17 euró: igaz, színüvegből vannak, kézzel festve. Amiben a bécsi Christkindlmarkt – milyen furán hangzik: a „gyermekkrisztusvásár” – egyedi: a közeli parkolás annyira „megoldott”, hogy senki nem jön autóval. Ki akarna megkezdett óránként 17 eurót fizetni?! Pluszpont jár gyerekek számára kialakított, jól fűtött városházi földszintért, ahol sütit süthetnek, madáretetőt, bizsut, táskát, mobiltartót készíthetnek szakavatott és kedves felnőttek segítségével.
A Vörösmarty térre nemcsak földrajzilag képez átmenetet a Deák Ferenc utcai – pardon: Fashion streeti – gyönyörű bódék sora, melyekben 10-20 százalékkal is olcsóbbak a portékák, mint bent, a centrumban, a Szózat szerzőjének szobra alatt. Az áruk azonban nem különböznek, van gyapjú, szövet, vászon, nemez, csipke, kötött-hímzettvert, mind-mind kézi munka. A Vörösmarty téren a szellem(esség) sem hiánycikk: egy csinos bódé mennyezetéről hálón csüngnek a díszdenevérek: igen, mind színtiszta bőregerek. Borjúbőrből gyártva… Alattuk ágakra akaszkodnak színes gekkók – szintúgy bőrből, iparművészeti minőségben. S az asztalon palackos békakirályfik sora. Fejükön parányi korona, a használati útmutató: egy csók és más semmi! A gyártó: Gonosz Boszorka Kft., az eredet: Meseország.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!