Három megdöbbentően sovány, csontos, inas test csavarodik az éjjeli sötétségben, horrorfilmeket idéző zenére. Mozgásuk szaggatott, már nem az ösztönös, inkább a spazmikus izommozgás, amely a halál után sem szűnik meg. Fehér Ferenc koreográfiája lenyűgözően mechanikus, mintha titokzatos erő animálná a táncosait (maga mellett Czap Gábor és Szitás Balázs), akik gondolkodás nélkül engedelmeskednek a parancsnak, mégis érezni rendkívüli testtudatosságukat, ahogy a tökéletes zombimozdulatokat megvalósítják.
Együtt és külön-külön is kúsznak, vonszolják magukat és „csatasorba” állva táncolnak, amiről Michael Jackson Thriller című klipje is eszükbe juthat.
A haiti folklórból eredő zombi szó test és lélek dualizmusára utal, mikor e kettőből a lélek „hiányzik”. Nem csupán a halál után (például vírus által) új életre kelt túlvilági lényt értjük alatta, az irodalom, a filmes vagy akár a popkultúra átvitt értelemben használja az önálló gondolkodásra képtelen, konformista, „agyatlan” emberre. Akár önmagunkra is mondjuk, ha belefásultunk a mindennapokba, elveszítjük az életkedvünket, gyakran agresszívakká is válunk.
Húsz perc után a „zombi diszkó” a variációk ellenére kezdi önmagát ismételni, és azon veszem észre magam, hogy egyre nehezebb figyelnem, bár az éberségemet a zene és a három kivételes táncos még tartja. Az agyam egyre többször szökik meg, hétköznapi teendőket sorolva, majd elvesztve a fonalat. Már az asszociációk is egyre halványabbak, végül teljesen ki is kapcsolok. Úgy vittek le ebbe a kiüresedett állapotba, melyben a szellemi sík elpárolog, és a test már csupán hüvelye a létezésnek, hogy közben észre sem vettem. Utóbb döbbentem csak rá, hogy tökéletes zombit csináltak belőlem. Ha ez volt a terv, bravúrosan oldották meg. Én pedig jó alany voltam. Még csak meg se kellett harapniuk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!