Tabukat döntögetnek, kísérleteznek, hisznek a komolyzenében és abban, hogy a klasszikus zene mindenkihez közelebb vihető – különösen, ha saját élményen alapul.
„A zenét nem csak szeretjük, hanem hiszünk is benne és az életünk meghatározója. A legnagyobb meggyőzőerővel az hat, ha a szakmánkat őszintén csináljuk, nyitottak vagyunk és látszik, érződik, hogy szeretjük” – ez a Rohmann Ditta–Fassang László zenészházaspár mottója is lehetne. Ditta csellóművész, kurzusokat tart, különböző produkciókban vesz részt szólistaként. László főként orgonán játszik, tanít Párizsban és Budapesten, koncertezik világszerte.
Mindketten fontosnak tartják a klasszikus zenészekkel kapcsolatos előítéletek ledöntését.
„Sokan el sem tudják képzelni, hogyan lehet valaki főállású klasszikus zenei művész, mit jelent koncertezni, a hangokkal foglalkozni, mit lehet annyira szeretni egy hangszeren. Ez addig tart, amíg kezébe nem vesz az illető, mondjuk, egy csellót” – magyarázza Ditta.
A csellista kislánya ovis társainak többször tartott már bemutatót. Hangszerét olyankor nem csak a gyerekeknek, a szülőknek is odaadja kipróbálni. Örömmel tapasztalja, mennyire őszintén tudnak rácsodálkozni a zenére, ha testközelből találkoznak vele és a hangszerrel.
Az előítéletek megcáfolására hivatott Csikós Attila író és Gryllus Samu zeneszerző műve, a Trió című darab is (a Mozsár Műhelyben), amely egy klasszikus zenei együttes mindennapjait mutatja be, Rohmann Dittával az egyik főszerepben.
„A darabból kiderül, hogy a zenészek is ugyanolyan hús-vér emberek, mint bárki más. A műfaji sokszínűség által pedig remélhetőleg határokat feszeget és tabukat dönget” – mondja a csellista.
„Sokan gondolják: az orgonista és hangszere megközelíthetetlen” – veszi át a szót Fassang László. Aki ezt megcáfolandó Orgonaexpedíció címen tart „felfedezőtúrákat” a Müpában, vidékről is érkező iskolai osztályok, családok részvételével. Örök élményt ad a látogatóknak, amikor ezzel a csodálatos hangszerrel és előadójával közvetlen kapcsolatba kerülhetnek.
A felnőttekből is előcsalogatja a gyermeki kíváncsiságot és nyitottságot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a kevésbé populáris művészetek iránt is nyitottá váljanak.
„Ugyan virágzik a klasszikus zenei kultúra itthon, rengeteg program, fesztivál létezik, az ének-zene oktatás mégsem mindig sikeres. Sokszor túlságosan csak az elméleti rész dominál, nem sikerül közelebb vinni a klasszikus zenét a diákokhoz. Ezen egy magával ragadó pedagógus sokat tud változtatni, szerencsére vannak ilyenek itthon is” – állítja a Liszt-díjas orgonista. Koncertjeiken rendszeresen improvizálnak, és az a feltűnő, hogy a közönségnek sokszor ezek a pillanatok a legmeghatározóbbak, talán azért, mert megismételhetetlenek.
A zeneoktatásban is fontos az improvizáció: akkor kerül egységbe a figyelem és a kreativitás. „Az jó, hogy főműsoridőben klasszikus zenei műsor megy a tévében, ugyanakkor megtévesztő lehet a talmi siker, a karrier ugyanis nem garantált a műsor után. Épp ezért van olyan Zeneakadémián oktató tanár, aki növendékeinek megtiltotta, hogy jelentkezzenek a tehetségkutatóba” – teszi hozzá Ditta.
Berlinben és Párizsban bevett gyakorlat, hogy osztályok járnak koncerttermekbe, zenekari próbákra, nálunk is van már néhány ilyen kezdeményezés, hogy a jó példa mennyire ragadós, az leginkább tanárfüggő. A sikeres kezdeményezések sorát gyarapítják például a Budapesti Fesztiválzenekar ingyenes Kakaókoncertjei és TérTáncKoncertjei is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!