Levágott sarkak, felvágott hasak, kivágott szívek – egy kedves Grimm-mese estére? A német testvérpár történetei immáron két évszázada rémítgetik a gyerekeket, jobban mondva felkészítik őket a borzalmakkal teli való világra, amelyben azért mindig jó, ha akad egy testvér.
Még a modernizált, kicsit felhígított mesékben is bőven akad borzalom. Elég csak az olyan klasszikusokra gondolni, mint például a Hófehérke, ahol megannyi gyilkossági kísérlet után sikerül végre egy almával megszabadulni a hősnőtől. Igaz, csak egy időre, hiszen a meséknek épp ez a lényege: a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig bűnhődik. A technikolor rajzfilmekben azonban ezek a rémségek már igazán jól el vannak rejtve. Bár mind drukkolunk Hófehérkének, hogy ne harapjon bele abba a fránya almába, azért a szemünk a vicces törpéken is elidőzik, vagy éppen az erdő aranyos állatainak örülünk meg. Ettől függetlenül a mondanivaló valószínűleg mindenkiben megmarad: ne fogadjunk el idegenektől semmit, mert baj lehet belőle. Ha a gyerekek ezt az egy dolgot megjegyzik, már elérte a mese a célját. Az eredeti verziók azonban ennél sokkal durvább módon fogalmaznak. Nem kerülgetik a forró kását, akinek meg kell halnia, borzalmas módon hal meg, aki butaságot követ el, annak kemény leckéből kell tanulnia. Nem csoda, hogy a nyugati világban az idő megszépítette ezeket a meséket. Igaz, ezek a finomítások talán könnyebben emészthetővé teszik őket, ám néha a bonyolult szimbólumrendszert is elsilányítják, ami az igazi mondanivalóját hordozta a történeteknek. Ha például a Piroska és a farkas című mesére gondolunk, tanulságként legfeljebb annyit tudunk megfogalmazni, hogy az erdőben nem szabad idegenekkel szóba állni. Ám a kis Piroska a történet végén megmenekül a gonosz farkastól, akinek a bendőjébe köveket varrnak, és beledobják a folyóba. A mese korábbi változataiban azonban a nincs boldog befejezés – a farkas felfalja Piroskát, és az bizony megemésztődik. Így már egy kicsit egyértelműbb a figyelmeztetés. Egyes kutatók azonban még ennél is tovább mennek, és Piroska eltévelyedését az erdőben, majd rémisztő kalandját a farkassal a serdülőkor szimbólumának, és egyfajta szexuális fejlődéstörténetnek tekintik (nem véletlen ebben az értelmezésben a piros sapka sem). Bár kétségtelen, hogy néha az ilyen elméletek már-már erőltetettnek hatnak, az azonban bizonyos, hogy meséink sokkal több mondanivalót hordoznak, mint amennyit gondolnánk.
Talán épp ezek miatt a rejtett motívumok miatt fontos, hogy a gyerekek minél több mesét halljanak. Ha ugyanis a megfelelő életkorban megismerkednek ezekkel a történetekkel, később már nem okoz nekik problémát az értelmezésük. Ebből a szempontból érdekes megfigyelni, kinek melyik mese a kedvence. Beszédes lehet nemcsak az aktuális gondolkodásmódunk, de akár egész világlátásunk szempontjából is megfigyelni, melyik történet áll a legközelebb a szívünkhöz.
Erre tettek kísérletet hazai képzőművészek. A 2B galériában nemrég nyílt kiállítás a Grimm testvérek munkássága előtt tiszteleg, nem véletlenül, hiszen éppen 200 éve jelent meg Jacob és Wilhelm első gyűjteményes mesekötete. A tematika egyszerű volt: a felkért művésztestvéreknek olyan mesét kellett választaniuk, amelyben testvérekről van szó. Egyes alkotók közösen értelmezték újra a meséket, mások külön-külön, de egymásra (és természetesen az adott mesére) reflektálva alkottak. A néha vicces, néha szívszorító munkákon keresztül nemcsak az egyes történetek, de a művészek egymáshoz való viszonya is megjelenik. Roskó Bea és Roskó Gábor például szüleik válását és a külön töltött gyermekkor traumáit jelenítették meg munkáikban, míg Egyed Anna és Egyed Péter az összetartozás, a szoros testvéri kötelék már-már fojtogató erejét mutatták be egy fotómontázson keresztül. A kiállítás amellett, hogy mindenki számára ismert meséket értelmez újra, olyan egyetemes kérdésekre is keresi a választ, mint a testvérek közötti megbonthatatlan kötelék, a család összetartó (vagy éppen szétromboló) ereje és az egyes emberek egymáshoz való viszonya, egymástól való függése. A galériában minden, a tárlathoz kapcsolódó mese elolvasható, méghozzá az eredeti változatban, azaz „szépítés” nélkül.
(A kiállítás február 18-tól március 14-ig látogatható.)
Kétszáz évvel ezelőtt jelent meg a Grimm testvérek első mesegyűjteménye. A kerek évfordulóra világszerte kiállításokkal, előadásokkal, konferenciákkal emlékeznek. Jacob és Wilhelm közel ötven évet felölelő munkássága azonban nem csak mesékre korlátozódik. Nevükhöz fűződik például a német nyelv nagyszótárának megalkotása is. Az első kötet 1854-ben jelent meg, a testvérek eredetileg 7 kötetesre tervezték a szótárat, ám végül követőiknek csak 1961-ben, a 33. kötettel sikerült befejezni a művet. Jacob emellett megírta az első német tudományos nyelvtant is, amely a mai napig az indoeurópai nyelvek összehasonlító tanulmányozásának alapműve. 1848-ban képviselőként részt vett az első szabadon választott német parlament munkájában is. Meséiket fivérük, Ludwig Emil illusztrálta.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!