Kacatfilm kincs zenével. - Bálint Orsolya kritikája a "Szerelemre hangszerelve" című filmről
Talán még nem írtak olyan édes, könnyed kis dalt arról, mikor az ember padlón van, az élete romokban, és már épp azt fontolgatja, hogy a metró elé lép, majd mégis az újrakezdés mellett dönt, mint amellyel ez a film kezdődik.
Ezután sajnos megtörténik a zenés filmek tipikus balesete: a zene remek, de a film csacska és unalmas. Még egy rendes, könnyzacskócsiklandó happy endet se tudtak kipréselni belőle, és mivel több szemszögből háromszor is megnézetik ugyanazt a jelenetet, már a karfát rágnánk unalmunkban, ha időnként nem jönne egy káprázatos kis dal, olyan ragyogó egyszerűséggel és tiszta őszinteséggel, hogy elbújhat mögötte az egész mai popszakma.
Pedig Keira Knightley-ből aligha néztük volna ki, hogy Norah Jones vagy Joni Mitchell kaliberű énekes, és bármikor megszólal, lemossa a bagzó macskaként vernyogó szupersztár Adam Levine-t.
Kettőjükre osztották a zenészpárocska szerepét, akik közül a pasi lesz sikeres, és persze első dolga lecserélni a helyes, kedves Gretát rajongó hölgyek százaira. Levine önmaga karikatúráját játssza, de olyan erőtlenül, hogy nem is irritáló, csak szánalmas, milyen beképzelt és sekélyes. Knightley-tól ezzel szemben árnyalt és szerethető alakítást látunk, és csak keveset csattogtatja az állkapcsát, mivel szinte végig szomorkás. Mark Ruffalo még nála is jobb a lecsúszott, toprongyos zenei producer, Dan szerepében, aki már zaciba vágta két Grammyjét is, csak hogy végigigyon egy hétvégét. Bár tompa az italtól, a szimata még működik, és elindulnak a fülében a szimfonikusok, mikor meghallja a bohém angol lányt a fenti dalt egy szál gitáron játszani, egy New York-i bárocska sötét kis színpadán.
A film eredeti címe újrakezdés, ám ezt nem adják könnyen egyiküknek sem, Gretának a szakítás után nőként és zenészként is újra fel kell építenie magát, Dannek pedig egy egész egzisztenciát kell visszakanalazni a végromlásból, elhidegült feleséggel és lázadó kamaszlánnyal együtt. Egymásba kapaszkodva végül elindulnak, és a sorsközösségen túl is vibrál a vonzalom közöttük.
Többször is majdnem jön a csók, de hát a közös zenélés fontosabb, és amúgy is jót tesz az alkotómunkának egy kis túlfűtöttség, amely az utolsó másodpercben rendre bennakad, és csak zavart fejvakargatás meg izgatott pislogás lesz belőle. A nézők idegeinek ez már kevésbé használ.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
