Tiszta élvezet - mi folyik a víz alatt?

Egyrészt a víz tiszta. Méghozzá hosszú ideje és kiemelkedő minőségben tiszta, köszönhetően annak, hogy a szakemberek évtizedek óta mindent megtesznek azért, hogy a korábbihoz hasonló állapotokat megakadályozzák. „A nyolcvanas években a Balatonba befolyó szennyvízben található nitrogénnek és foszfornak, illetve a nagy melegeknek »köszönhetően« olyan mértékű algavirágzás kezdődött, ami egy idő után (az OECD ajánlása szerint) alkalmatlanná tette a tó keleti részeit a fürdőzésre” – mondta lapunknak Vörös Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének (BLI) tudományos tanácsadója. A túlzott mértékben elszaporodott algák ugyanis rontják a vízminőséget. Ennek megszüntetése érdekében az évtized közepétől fokozatosan kiszorították a vízből a korábban beérkező szennyvizet, amit pedig nem lehetett máshová vezetni, azt megszűrték. A kilencvenes évek elején megépült a Zalaegerszeg szennyvizét tisztító rendszer, aminek köszönhetően nem kerülhet szennyezett víz a Balatonba a Zala folyón keresztül. Ráadásul a rendszerváltás után eltűnt a piacról az olcsó orosz műtrágya is, ami nagyban károsította vizeink tisztaságát, illetve elterjedtek a foszfátmentes mosóporok, így nem kerülnek olyan anyagok a vízbe, amelyek korábban az algák túlburjánzását előidézték.

Mára a Balatonban negyedére csökkent az algák mennyisége. Ez több szempontból is kedvező. Egyrészt örülnek neki a fürdőzők, akik szép tiszta, átlátszó vízben úszkálhatnak. Másrészt jót tesz a hínároknak is, hiszen az átlátszóbb vízen jobban áttör a fény, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a növények kifejlődjenek. „A tó közepe egy nagy sivatag. Néhány hal úszkál arrafelé is, de az igazi élet a part mentén van” – magyarázta Vörös Lajos. A szakértő elmondta: az élővilág, a fajok legalább fele a tóparti nádasban, annak környékén tanyázik. Az egyre fogyó élettér pedig komoly problémákat okoz. A nádasokat ugyanis sokan és sok helyen károsítják, ráadásul a déli part hosszú ideje úgy be van építve, hogy az állatoknak, növényeknek esélyük sincs a sok betonnal szemben. „Csak egy példa: míg a második világháború után mindössze 9 kilométernyi partszakasz volt lebetonozva, ma 150 kilométer hosszúságban övezi a Balatont aszfalt, üdülő, mesterséges terület. Ez egy jóformán visszafordíthatatlan folyamat, ami bizony az élőlények számára rendkívül káros” – tudtuk meg Vörös Lajostól.

„Csak megtippelni tudjuk, hány őshonos faj él a tóban. Ha a törvényileg meghatározott 2000 éves határt vesszük figyelembe, akkor a legutóbbi vizsgálatok alapján a tóban 33-34 faj van jelen, ebből 19 őshonos. Ez egy folyamatosan változó, dinamikus rendszer, amelyben egyesek jönnek, mások továbbállnak. A klímaváltozás hatására például megjelennek olyan halak a vizeinkban, amelyek korábban délebben tanyáztak” – mondta lapunknak Takács Péter, a BLI tudományos munkatársa. Aztán vannak a betelepített, vagy éppen véletlenül a tóba került fajok. Bár már a 19. században készült feljegyzés arról – Herman Ottó Magyar halászat könyve című munkájában –, hogy van angolna a Balatonban, mégis a múlt század hetvenes éveiben vált igazán elterjedté egy betelepítés után. Más fajok véletlenül jelennek meg – ilyen például a kínai razbóra, ami feltehetően a busa ivadékai közé keveredve került az országba, de hogy hogyan került be a Balaton vízgyűjtőjébe, arról nincsenek információink. Az biztos, hogy jelenleg kevesebb a hal a Balatonban, mint akár 20-30 éve. Ennek egyik oka épp az, hogy a víz kitisztult, azaz kevesebb az alga, kevesebb a táplálék a vízben. Ráadásul a nagy mennyiségben betelepített busa ezt a keveset is felfalja a többi hal (például a csuka, süllő) elől. Mivel valamilyen fejlődési stádiumában az összes halfaj ivadéka zooplanktonokkal táplálkozik, a busa valamennyiüknek, így a ragadozó fajok ivadékainak is táplálékkonkurense. Egyes invazív fajok megjelenése - például a hivatalosan sosem telepített amúr, ami vízinövényekkel táplálkozik, így más fajok legfontosabb táplálkozó és búvóhelyét tünteti el - károsan hat őshonos halaink szaporodására, ám szinte lehetetlen megakadályozni azt, hogy elérjék vizeinket. Mivel a Balaton nem zárt rendszer, ezért folyamatosan változik az élővilága. „Jó példa erre a lápi póc és az amurgéb esete. A lápi póc jóformán csak hazánkban megtalálható, a Duna vízrendszerében kialakult, fokozottan védett faj, melynek a Kis-Balatonban, és a Balatont körülvevő berkekben élnek a legnagyobb állományai. Ám az utóbbi időben megjelent vízeinkben az amurgéb, ami megeszi a lápi póc ivadékait és az ikráit, így jelentős pusztítást végez a ritka és különleges hal soraiban. Egyelőre csak ötleteink vannak a folyamat megállítására. Ráadásul ahol megtelepszik az amurgéb, ott eltűnnek a békák is” – magyarázta Takács Péter.

A szakértők szerint ettől függetlenül a Balaton vízminősége, növényvilága és halállománya „rendben van”, aminek a fürdőzők és a horgászok is örülhetnek. És hogy lehet-e inni a Balatonból? Vörös Lajos szerint a part mellett, a strandokon semmiképp sem érdemes ilyesmivel próbálkozni. Ám a tó közepén semmilyen egészségügyi kockázattal nem jár, ha belekortyolunk a vízbe.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!