Többszintű hozzáférés

Mintha elszaporodni látszanának olyan kortárs magyar szerzők művei, melyek magasról tesznek a magas/szép/igényes irodalom és népszerű/ponyva/szórakoztató irodalom szembeállítására, vagy legalábbis eljátszanak az átjárhatóságukkal, és ezek ötvözésére törekednek. A popkultúra (zene, film, irodalom stb.) műfajait, zsánereit és utalásrendszereit is hasznosítva mesélnek el történeteket, összetettségükben mégis felkeltve a magas kultúra fogyasztóinak érdeklődését is.

Az artisztikumot a popularitással házasító, határátlépő regényekre mutatnak külhoni példát a József Attila Kör (JAK) megújult Világirodalmi sorozatának kötetei is. A sorozatszerkesztő Bárány Tibor úgy véli „a populáris irodalmi művek egyetlen lényeges szempontból különböznek az úgynevezett magas irodalomtól: könnyen hozzáférhetők olvasók széles tömegei számára. Ám – teszi hozzá – mind a populáris irodalom, mind a magas irodalom termel ocsút is, búzát is.” Az ArtPop sorozatba olyan műveket szeretnének beválogatni, amelyek több szinten értelmezhetők, sokféle olvasót képesek megszólítani. „Mi az ilyen műveket »fúziós irodalom«-nak nevezzük” – emeli át a korszerű gasztronómiából a menő kategóriát a filozófus-kritikus.

Ahogy a múlt hétvégén a Zsáner, pop, kultúra című budapesti konferencián elhangzott, bár még korántsem tendenciózus
a populáris irodalom térnyerése a hazai szépirodalom berkeiben, többen már most farkast kiáltanak a kertek alatt, a lektűrök uralmától rettegve. Benyovszky Krisztián irodalomtörténész szerint azonban a félelemnek nincs alapja. „Ha bármiféle veszélyről beszélhetünk, akkor az mindenekelőtt a kellő tehetség vagy a mesterségbeli tudás hiányából eredő fogyatékosságokat jelenthet – mindkét térfélen. A populáris irodalom ugyanúgy kialakítja a maga értékrendszerét, mint a magas irodalom. A krimi, a sci-fi, a fantasy vagy a horrorregények olvasótáborát sem a kritikátlan rajongók egynemű közössége alkotja, ellenkezőleg: minél inkább tájékozottabb, tapasztaltabb valaki egy-egy műfaj világában, annál inkább finomodik az ízlése” – fejtegeti a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanszékvezető docense, aki az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tagjaként is reméli, egyre többen belátják az értékalapú szembeállítás tarthatatlanságát.

A magyar irodalmi előzményekkel [többek között Lengyel Péter krimije (Macskakő) és sci-fije (Ogg második bolygója); Garaczi László Nincs alvás!-a, Mintha élnélje; Hazai Attila Budapesti skizója] is számot vető Gaborják Ádám a „popirodalom” hazai megjelenése kapcsán, a piaci vonatkozások mellett, vizsgálandó szempontként említi a feltörekvő írónemzedék szerzőit körülvevő kulturális háló hatásait. „A vizuális médiumok előretörése mellett nagy szerepe van annak is, hogy a ’80-as évektől jóval közvetlenebb hozzáférés volt a (nyugat-európai) popkultúra különböző alkotásaihoz, a rendszerváltás után meg pláne igaz ez. És szerencsére ezek a szerzők már nem is akarják letagadni vagy elfojtani ezeket a hatásokat” – mondja az irodalomkritikus.

Ideje hát, hogy az enyészetnek adjuk át a magas és szórakoztató irodalom örökölt szétválasztását, „coming out”-oltathatjuk Esterházy-élményeinket egy sci-fi találkozón, vagy Stephen King-jártasságunkat egy Kant-konferencián. A hibrid művekben pedig akár sokszoros élvezetet is lelhetünk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!