Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon vendégszereplő, rasztafonataival és egyéniségével mindenkit elbűvölő lengyel írónő magyarul immár harmadik megjelent kötete azontúl, hogy egy folyók határolta, arkangyalok vigyázta kelet-lengyelországi falu (Őskor) 20. századi történetét meséli el olvasójának, a mítoszok teremtő nyelvezetének megalkotására tett meggyőző kísérlet.
Míg a történelmi idő az I. világháborútól a 80-as évek közepéig csordogál három nemzedéken át, a mitikus, térbelivé váló idő az édenkerti, a bűnbeesés előtti időtlenséget szövi az elbeszélés 84 mozaikfejezetében. Az egyes kiszabott időpuzzle-ből nemcsak az emberi szereplők, de a kávédaráló, a helyi víziszellem, az angyalok, a kabalisztikus játék, vagy akár a gombaszövedékek földalatti szívdobbanásának időfoszlányai, vagy éppen időn kívülisége olvasható össze. Mindez nagyon pontos, kiegyensúlyozott, semmilyen felesleget nem tartalmazó, elemi erejű mondatok egymásutánja révén, prózaköltészeti magaslatokon.
Hiába a háborúk, az emberi természet és kapcsolatok borzalma, a szívet hideg marokba szorító egzisztenciális félelem hiteles ábrázolása – Tokarczuk regénye szép.
A magyar hang Körner Gábor érdeme, az ízléses kiadás a L’Harmattané, az értelmezésben pedig jeles írónk, Márton László utószava kínál föl lehetőségeket.
Olga Tokarczuk, Őskor és más idők
Budapest, L’Harmattan, 2011, 278 o.
Ford. Körner Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
