Több ezren jelentkeztek a TV2-n látható, új „átalakító műsorba”, szalonjába is folyamatosan érkeznek a saját stílusukat keresők, színházi produkciókban is „öltöztet”, s mindeközben Bangó Margittal énekel duettet a tévében. Lakatos Márk stílustanácsadóval beszélgettünk.
– Már tíz éve, hogy a nagyközönség megismerte a Megasztár stylistjaként. Ön szerint azóta mennyit javult a magyar nők öltözködési stílusa?
– Az elmúlt tíz évben sok olyan dolog történt, ami pozitívan befolyásolta az öltözködést, több olyan márka és áruház jelent meg nálunk, amelyek által elérhető áron lehet követni a trendeket. Az internet is ezt segíti. A divatvilágról minden hír eljuthat bárkihez. Ennek a jótékony hatása látszik is az utcán, pláne a fiatalok öltözködésén, ők sokkal természetesebben használják ezeket a lehetőségeket. De megjegyezném, hogy mégsem eléggé fantáziadús az öltözködésük. A hasonló szubkultúrák tagjai szinte ugyanúgy néznek ki. Persze ez erős pszichológiai jelenség, amely mindenhol jelen van, identitást ad nekik, hogy hasonlóan néznek ki, de megszünteti az egyediséget. A divat helyett a saját egyéniségét kell megtalálnia mindenkinek, az egyéni ruházkodást, hiszen azzal kommunikálunk magunkról leginkább. Az a ruha, az a haj, az a smink, amit viselünk, rólunk szól.
– A magyar nők kevesebbet törődnek külsejükkel, mint a nyugat-európaiak?
– Természetesen ott, ahol az életszínvonal magasabb, több pénz jut a szépségápolásra is. Néhány éve azt olvastam, hogy a régióban a magyar nők költenek a legkevesebbet kozmetikai cikkekre. Nem tudom, most is így van-e, ugyanis számos pozitív példát látok. Azzal együtt, hogy sok rossz divatjelenség terjedt el nálunk. Például a mértéktelen szoláriumozás, a kozmetikai tetoválások, a szörnyű műkörmök, amelyek mind eltorzítják az embereket, és nem a szépségüket emeli ki. Mindez azért alakulhatott így, mert nálunk nem volt kultúrája az igényes, elegáns szépségápolásnak. Párizsban például nem volt egy ötvenéves szünet, mint hazánkban. A rendszerváltáskor azok, akik újonnan pénzhez jutottak, kultúra nélkül a vad dolgokat vették át, így a tetoválásnak is egy lebutított verziója terjedt el.
– És önbizalom dolgában hogy állunk?
– Nem állnak rosszul annyira a magyar hölgyek ezen a téren. Az Én Is Karcsú Vagyok című új műsorom, és a hozzá hasonló, makeover (átalakító) formátumok azért lehetnek mindenhol sikeresek, mert a világ minden pontján jelen van az a képi agresszió, amely azt sugallja, hogy ha valaki nem tökéletes testű, akkor nem értékes. És ha idős, akkor pláne nem. A mai fogyasztói társadalomban egyre fiatalabbnak kell látszani, holott az antik kultúrákban az időseket nagy tisztelet, megbecsülés övezte. A nők ennek a modellvilágnak próbálnak megfelelni, ezért harcban állnak magukkal, megutálják magukat és kulturális betegségek, testképzavar alakul ki, amelyek még problematikusabbá teszik az életüket.
– Eddigi műsorai az önelfogadást hirdették, miközben az átalakítások folyamán plasztikai műtéteket is végrehajtottak a szereplőkön. Nincs ebben ellentmondás?
– Ezekben a műsorokban arányokról és az egyes emberről van szó. Az az ideális, ha valaki békében él magával. Ennek megteremtésére több út is létezik. A túlsúlynak egészségügyi vonatkozásai vannak, ami miatt változtatni kell ezen az állapoton. Attól, hogy valaki gömbölyűbb, mint a 34-es ruhát viselő modellek, még nem kell kétségbeesni, de ha több tíz kiló a felesleg, akkor elsősorban az egészsége miatt kell lefogynia. A túlsúly egyfajta lelki blokk jele, a nem megoldott bajok miatt rakódnak le a kilók, falakat képezve a testen, a lelken is. Az énképpel kell foglalkozni, nem máshoz viszonyítani magunkat. Az Én Is Karcsú Vagyok műsor nem külföldi licenc, hanem az előző műsoraim továbbgondolt változata. Olyan profi orvosokat és szakértőket kértünk fel, akik segítségével a jelentkezők a saját testükhöz képest tudnak változást elérni. Két hónapig segítünk Dr. Tóth Tamás orvossal, valamint edzőkkel tíz nőnek és egy férfinak, hogy lefogyjanak, és az új külsejükhöz új stílust is találunk. Akik a leginkább át tudják lépni az árnyékukat, azokkal lesz egy újabb két hónapos etap és a végén egy nagy gálaműsor, amelyben megnézzük, ki honnan indult és hova jutott el. Nem valakit majmolva, más fogyókúráját utánozva kell futni a várt eredmény után, hanem a maguk útját megtalálva. Ahogy az öltözködésben, a testünkben is a saját magunkkal való harmóniára kell törekedni.
– Miért csak egy férfi van a műsorban?
– Női nézőkre alapul ez a formátum, ahogyan a szalonunk is. A férfiakon ugyanolyan nyomás van, hogy jól nézzenek ki, sokuknak van problémája az alakjával, csak nehezebben vállalják fel. Tehát nagy dolog, hogy van egy férfi szereplőnk. Holott a fiatal férfiak ma már intenzíven foglalkoznak a külsejükkel, nem ciki többféle kozmetikumot használni, a szőrtelenítés (a szemöldök szedése, a gyantázás) pedig nagy divat a fiúk körében is.
– Mit árul el a férfitársadalomról, hogy Lakatos Márk mondja meg a nőknek az „igazságot”?
– Nem feltétlenül rosszat. A nemi szerepek miatt a férfiak és a nők szemben állnak egymással, párkapcsolaton belül és a keresés időszakában is. A meghódítás egy olyan folyamat, amiben sok az érdekellentét, a harc, ahogy az állatvilágban is. Egy meleg stylist, mint én, kívülálló, segítő szereppel bír. Én kívül vagyok a nemi szerepeken és az ezekből adódó feszültségeken, a szexuális dominanciaharcokon, ezért jobban elfogadják a hölgyek az én segítségemet, mint a párjukét vagy egy barátnőjükét. Természetesebb kapcsolat tud kialakulni közöttünk.
– A szalonjuk gardróbfrissítési lehetőséget is kínál, de egy hétköznapi háziasszony nehezen engedheti ezt meg magának.
– Többféle csomagunk is van, aki érdeklődik a téma iránt, nagy valószínűséggel talál olyat nálunk, amit meg tud fizetni. Akinek van miből költenie, nem biztos, hogy tudja, mire érdemes. Tisztában vagyunk a magyar realitással: sokan élnek nehéz körülmények között. Azért van sikere az átalakító műsoroknak, mert a kiválogatott szereplők problémái tipikusak, azonosulni tudnak velük a nézők, így olyanhoz is eljut, amit csinálunk, aki a szalonba nem tudna eljönni. Külföldön a personal shopper bevett fogalom: stylistok tudják, mi kell az illetőnek, tudják, hol kell beszerezni, és együtt alakítanak ki egy gardróbot.
– Aki ahhoz szokott, hogy megmondja másoknak a „tutit”, mennyire fogadja el, hogy egy showműsorban irányítsák? Mennyi beleszólása volt a partnerének, a daloknak, illetve a fellépőruhák kiválasztásában?
– Úgy kértek fel a műsorba, hogy találjam ki, kivel énekelnék szívesen. Én rögtön Bangó Margitot mondtam, aki szintén egyből igent mondott. Egyértelmű volt, hogy mindketten hajlamosak vagyunk a bohóckodásra, a viccelődére, ugyanakkor nagyon különbözünk: külsőnkben és amúgy is. Így tehát izgalmas párost alkotunk. Szerkesztői kívánalom, hogy minél váratlanabb, szokatlanabb helyzetbe kerüljünk, a mi célunk pedig, hogy olyan dalt énekeljünk, amelyben a legsokoldalúbban meg tudjuk mutatni magunkat, miközben szórakoztatjuk a nézőket és persze magunkat is. A saját ruháink kiválasztását én koordinálom a műsor stylistjával egyeztetve.
– Van ideje ennyi tévézés mellett például a színházi munkákra?
– Decemberben kérték fel Aradon Ladányi Andrea táncos-koreográfust egy darabra, amelyet közösen csinálunk: a Don Giovanni és a Varázsfuvola, a két kedvenc Mozart-operám keveréke, egy műfaji kísérlet, amit egyébként már a nyíregyházi színházban is kipróbáltam régebben. Ez egy operaelőadás operaénekesek nélkül. Prózai színészek és táncosok közvetítik azt a színpadi jelenlétet, amit az énekesek szoktak, miközben igényes operafelvételek szólnak. Nyáron pedig egy nagyjátékfilmben dolgozom majd. A színházi, a filmes és a tévés munkákat próbálom összehangolni.
– Csütörtökön a Civil Mozgalom „A FÉRFI, AKI A LEGTÖBBET TETTE A NŐKÉRT” díjában részesült. Miről szól mindez?
– Immár harmadik éve, hogy Nőnapon a Civil Mozgalom nőjogi és egyéb együttműködő civil szervezeteken keresztül, valamint a Facebook felületeinek segítségével meghirdeti a „A NŐ, AKI A LEGTÖBBET TETTE A NŐKÉRT”, valamint „A FÉRFI, AKI A LEGTÖBBET TETTE A NŐKÉRT” címre történő jelölést. Ezúttal én nyertem el az utóbbit megtisztelő díjat, igazán nagy elismerés számomra. Több szakmai díjat is kaptam már, de ez azért is értékes, mert abszolút civil a kezdeményezés. Olyan nőket és férfiakat ismernek el ezáltal, akik valóban a nőkért dolgoznak, tesznek, akik a szakmájuk során előtérbe helyezik a – szerintem egyáltalán nem – gyengébbik nemet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!