Csepella Olivér: Nyugat+Zombik
Babits Mihály a New York kávéház emeleti különtermének asztalán meghágja a pincérnőt – a pucér költő hátsójának, majd ernyedt hímtagjának látványa beleég az ember retinájába és tudatába. Innentől kezdve nehéz lesz a Nyugat folyóirat és a magyar irodalom meghatározó alakjára és műveire nem Csepella Olivér képregényének szűrőjén át tekinteni. A fekete-fehér-sárga színek dominálta képkockákon azonban nemcsak a „kötelező” „erotika” rajzolja újra a jelenkori irodalmi tudatunkat jelentősen befolyásoló nyugatos alkotók tevékenységét. A szó szerint a halottak élére álló, nemi bajban szenvedő Ady, a pisztolyt markoló skizofrén Kosztolyányi/Esti, az ásóval hadonászó, gyakorlatias Karinthy, a puskával igazságosztó, monomán, szófosó Móricz, a túlérzékeny és ezért talán túl korán, szó szerint elvérző Tóth Árpád vagy a kábszeres orvos, Csáth nemcsak médium-, de műfajváltó módon is egy slasher horrorfilm keretei között kezdi aprítani az időutazó őssámán által rájuk zúdított bezombult kávéházi közönséget. A bajusza miatt cikizett Mihály születésnapi zsúrja így aztán átfordul egy a sámán és az ő saját műveik igézetében és idézetében megjelenő Romero/Rodriguez/ Tarantino-hommage-zsá – kellő tisztelettel és humorral persze az „ősök” irányába.
A közönségi finanszírozás által megalapozott alkotás hosszas, többéves várakozás után jelent meg decemberben, és egyből az év végi könyves listák élbolyába pozicionálta magát – a Jane Austen-i ihletettségű Büszkeség és balítélet meg a zombik című regényen, vagy a The Walking Dead tv-sorozaton iskolázott érdeklődők nagyon fogékonyak voltak erre a popkulturális reinkarnációra, rekanonizációra.
Amelyben a nyugat-európai szellemiség küzd meg – a korszellemnek megfelelően – egy kitalált őstörténeti múlt nevében fellépő arctalan és a jövőre vak agresszióval szemben. A sajátnak, originálisnak aposztrofált, de mégis zombi- idegenség csap össze a valóság embereivel – az irodalom nemcsak tollat, de kardokat is forgató szuperhőseivel.
Bár a forgatókönyv feleslegesen kacifántos, ennek következtében jelentősen „túlrajzolt” a kötet (terjedelmileg a fele bőven elég lett volna), a részfeladatok terén alkotótársakat is bevonó Csepella Olivér képregénye nagyon is szórakoztató, ötletes – üde színfolt az adaptív palettán.
(Csepella Olivér: Nyugat+Zombik
Corvina, 2017. 264 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!